Akár többnemzedéknyi időre is szükség lehet

– Nemcsak rendőrként, de állampolgárként is úgy élem meg a szigorításokat, hogy azok értünk vannak – így Czellér Ferenc ezredes, Budapest XI. kerülete, Újbuda rendőrkapitánya. – Hisz’ ha nekem fontos, hogy fiaim, akik éppen hazafelé tartanak az autóval, épségben haza is érjenek, akkor nem mondhatok mást: olyan szabályok kellenek, amelyekre mindenki odafigyel és amelyeket mindenki betart. Ez ad biztonságot. És úgy gondolom: legyenek olyan kemények a szankciók, hogy mindenkit visszatartsanak az ittas vezetéstől, a gyorshajtástól, a záróvonal átlépésétől vagy a lakásbetöréstől, a rablástól, a garázdaságtól. A gond szerintem nem is a jogszabályokkal van – az előírt szankciók eléggé szigorúak –, hanem a betartatásukkal. Más országokhoz képest viszonylag kevesebb nálunk a jogkövető, ezért ijesztő például a közlekedési morál. Sokan nem képesek felfogni, hogy a másik ember élete, testi épsége, vagyonbiztonsága épp oly fontos, mint a sajátjuk és felelősek embertársaikért. Ennek a megváltoztatásához azonban sok idő, egy, vagy talán több generáció is kell.
Mit is látunk? Konkrét példákat mondok. A Váci úton járok naponta, s szemtanúja vagyok, amikor az eszement motoros lámpától lámpáig egy keréken száguld, olykor 150-nel. Látunk aztán agressziót, kigyúrt „pénzbehajtó típusú” férfit, aki csak azért, mert az előtte vezető már nem ment át a sárga jelzésen, kiszáll, előre ballag, benyúl az ablakon és beleveri az óvatosan vezető hölgy fejét a volánba, úgy, hogy az orrcsontja törik… Naponta lerugdossák a tükröt annak a kocsijáról, akivel nézeteltérésük támad. Ugyan mit gondolhat a finnyás nyugati polgár, az amerikai, a svájci, a holland a mi közlekedési kultúránk és az itteni szabálysértések láttán? Van mit szégyellnünk… Ezért is kellenek a kemény szankciók. Ám, ha nincs elég rendőr az utakon, akkor meg lehet úszni a szabálysértéseket és a bűncselekményeket. A kerületünkből most hatvan egyenruhás rendőr hiányzik. Ha ennyivel többen lennének szolgálatban az utakon, s az állampolgárok azt látnák, hogy szinte minden sarkon rendőr áll, nyilván kevesebbet engednének meg maguknak. Hiszen jellemzően nem a büntetés nagysága a visszatartó erő, hanem a szinte biztos lebukástól való félelem. Aki tudja, hogy úgysincs rendőr a közelben, az „lazán” meg fogja szegni a szabályokat. Mi a kerületünkben ezen úgy próbálunk segíteni, hogy júliustól mind a 18 rendőrautónkba kamerát szerelünk. A polgármesterrel már hatodszor rendezünk jótékonysági bált, idén azért, hogy megvehessük a kamerákat ötmillió forintért. Így akár menet közben is felvételt készíthetnek majd a kollégáim a szabálysértésekről, amelyeket eddig nehéz volt bizonyítani. De nézzük a szigorítások másik oldalát, amelyről keveset beszélnek. A több százezres bírságok és a szaporodó büntetőpontok miatt bizony azzal is számolni kell: többen és nagyobb összegekkel próbálják majd megvesztegetni az utcán járőröző rendőröket, akiknek a nettó átlagkeresete 90-100 ezer forint. A kísértést csökkentheti, ha kötelezővé tesszük, hogy a kamera látóterében hajtsák végre az intézkedéseiket, és erről előtte tájékoztassák az állampolgárt is. Persze terveink szerint az intézkedést – és ez teljesen új lehetőség – a bevetési központban az ügyeletes vagy a parancsnok is láthatja majd. S azt, hogy a lebukás veszélye riasztja el igazán a bűnözőket, bizonyítja, hogy ahol sok térfigyelő kamerát szereltek fel, mint a VIII. kerületben, és erről tájékoztatták is az embereket, onnan egy csapásra máshová települtek át a közterületi bűnelkövetők. A betörők, a rablók is rendre más terepet keresnek, ha valahol híre megy, hogy jó a felderítési arány, és közülük eléggé sokat elkapnak. Ha a számukra egész Magyarország „rázós” területté válna, nyilván sokat javulna a bűnözési statisztikánk. Az ellopott javainkat persze lehet pótolni, de halálra gázolt szeretteinket nem. Azt hiszem, nem csak az Európai Unió elvárásai miatt, hanem mindannyiunk jól felfogott érdekében is minden törvényes eszközt fel kell használni, hogy az emberek biztonsága növekedjék. Ettől javulhat igazán a rendőrség és a lakosság kapcsolata.
– Fegyelmezett ember vagyok, annak neveltek a szüleim, pedig nem volt rendőr a családban. A közösség érdeke nem a militáns rend. De érdeke a normális társadalmi életben az emberek közti egészséges, toleráns kapcsolat, amelyhez a szabályok adnak keretet – fejtegeti Zélity László alezredes, Szeged város rendőrkapitánya. – Úgy látszik, a város lakóinak többsége is jogkövető és nyugalomban kíván élni. Ma többen azt hiszik, hogy a rendőr jelenléte biztosítja a közterület rendjét és ahol csak megfordulok, mindenütt azt kérik: legyen több rendőr a közelben. Sajnos itt sincs elég, nálunk is hatvannégy ember hiányzik a létszámkeretből, de akár száznak is tudnék adni naponta feladatot…
Az utóbbi időszakban Szeged tranzitállomássá vált, megnőtt a Romániából és Bulgáriából érkezők átmenő forgalma. Ennek kapcsán emelkedett a közlekedési balesetek száma is, azonban a negatív tendenciát 2006-ról 2007-re sikerült megállítanunk, hiszen a személyi sérüléssel járó balesetek száma 11 százalékkal csökkent. Ezzel párhuzamosan viszont 38 százalékkal több esetben tettek szabálysértési feljelentést a közterületi szolgálatot ellátó rendőrök. A romló helyzet cselekvésre késztetett minket; közlekedésbiztonsági akciókat szerveztünk, ha kellett, ha  nem – úgyszólván folyamatosan. Így szinte kikerülhetetlenné vált a rendőr, és előbb-utóbb tényleg fennakadt a hálón, aki áthágta a szabályokat. Ennek bizonyosan érződik a hatása. Az akcióink időben jórészt egybeestek azzal, hogy 10 ezer forintról a duplájára nőtt a szabálysértési bírság. Azt kell mondanom: egyre valószínűbbnek gondolom, hogy maga a büntetés szigorúsága, mértéke és elkerülhetetlensége is visszatartó erő. Az offenzív vezetési stílus, a közúti agresszió nem csökkent – az emberi természet nem változott –, de kevesebb lett például a gyorshajtó; érezhetően többen törekednek arra, hogy a szabályokat betartsák, bár néhány hét alapján korai lenne messzemenő  következtetéseket levonni.
S nem csak a közlekedési szabálysértésekről beszélhetünk, hanem a bűncselekmények 60 százalékát kitevő vagyon elleniekről is. Sok volt például és sok ma is az áruházi lopás. Ez ügyben a szabályok még igazán nem lettek keményebbek. A szigorítás elvileg az lehetne: növelik a büntetési tételt, a szabálysértési bírság összegét, amit így már nehezebb kifizetni, illetve a kiróható szabadságvesztést, s ettől sokan inkább visszafogják magukat. Ám attól, hogy ugyancsak 10 ezerről 20 ezer forintra nőtt a szabálysértési értékhatár, csak annyi változott, hogy aki most 20 ezer forintnál  kisebb értéket lop el a boltban – mondjuk egy 15 ezer forint értékű whiskyt –, az csak szabálysértést követ el, és nem  bűncselekményt. Ez pedig aligha fogja őt visszatartani, hiszen még priusza sem lesz emiatt…
S végül úgy vélem, a szabályok szigorodásától, az azokat  végrehajtó rendőrnek egyáltalán nem kellene népszerűtlenebbnek lennie. Ő ugyanis csak jogalkalmazó, s az a dolga, hogy érvényt szerezzen a  jognak – éppen azért, hogy rend és biztonság legyen. A  többség pedig ennek örül. Csakis a szabályokat, a törvényeket megszegőknek van miért tartaniuk tőlünk. S azon dolgozunk, hogy ők legyenek egyre kevesebben.

Vgp

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!