Léner Péter


Vagyis eredendően Lehner. Igazi pesti polgár, a szó leghagyományosabb értelmében vett kultúra- és emberbarát. Jászai Mari- és Kossuth-díjas rendező, egyetemi tanár, színidirektor – tizenkilencedik esztendeje áll a budapesti József Attila Színház élén.
– Véletlenül éppen születésnapja előtt egy nappal, február 14-én csütörtökön – Valentin-napon – lesz Gyáni Gábor történész beszélgetős est sorozatának negyedik alkalma a színházában… Amúgy a születésnaphoz gratulálunk! De hogy kerül a csizma az asztalra? Mármint a beszélgetések…
– Ne csak nekem, hanem Sztankay Istvánnak is gratuláljon! Ő éppen aznap született, 14-én, amikor a színháznak a fiatalon elhunyt rendezőről, Gaál Erzsébetről elnevezett stúdiójában a beszélgetés lesz. Sztankayhoz immár 54 éves ismeretség, barátság, kollegiális kapcsolat köt: együtt jártunk anno a Fasori Evangélikus Gimnáziumba, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolára is, és hál' istennek sokat, nagyon sokat dolgoztunk – s dolgozunk – együtt… A beszélgetéssorozat dátuma egyébként valóban véletlen: Gyáni Gábor történész e nap estéjére hívta meg már korábban beszélgetőtársait – Sándor Iván írót és Erős Ferenc pszichológus professzort – hozzánk, s remélem, ezúttal is sokak érdeklődésére számíthatunk. A sorozat címe: A magyar hisztéria természete és okai, s korábban már például Ormos Mária történész, Nádas Péter író is eljöttek Gyánihoz vendégnek. A cím egyébként Bibó Istvánra – a református jogász, politikus, közíró fogalomhasználatára - utal vissza, akit ’56 után életfogytiglanra ítéltek. Szerinte a „hisztéria” oka magyar társadalom XX. százai traumatizáltsága. Nos, jómagam történelemszerető ember lennék, azaz nagyon is érdekel, hogy mi történt velünk korábban, de úgy látom, hogy a közönségünk egy részét is érdekli közös sorsunk. Ugyanakkor a társadalom összességében bizony meglehetősen tájékozatlan történelmileg, s amondó vagyok, hogy minimum egy televíziós sorozat kellene legalább a XX. századi históriánkról! Mert ahhoz, hogy megértsük a jelent – mint azt a régi görög tudósok is mondták –, az kell, hogy tudjuk, előtte, előttünk mi volt. Szóval ez az egyik indoka a stúdióműsorunknak. A másik pedig az, hogy mi vallottan „népszínház” vagyunk, sok műfajjal dolgozunk – ebbe pedig az aktuális és nem aktuális társadalmi kérdések ha nem is „színre”, de vitapódiumra vitele is belefér. Ez nem direkt politizálás. De nem tetszik a jelen: a rendetlenség, a törvények bizonytalansága, a párbeszéd-képtelenség. Annak idején azt hittük, ha kimennek az orosz tankok nyugat-európaivá leszünk. Nem ez történt. Kezdünk kelet-európaivá süllyedni…
– A közéletiség, úgy tűnik, családi vonás önöknél…
– Öröklődik bizony! Feleségem, Mária tanár, Gábor fiam rendező a Budapest Kamaraszínháznál, ügyvéd lányom, Kati – ő a nevünk eredeti, anyakönyvi változatát használja – művészetpártoló, a Közművelődési Alapítvány megalapítója. S hogy hová vezetem mindezt vissza? Talán a szépapámhoz… Lehner Sámuel részt vett a ’48-as szabadságharcban, nagy Kossuth-rajongó volt, nagyapám, Schön Gyula a Monarchia zászlósaként hősi halált halt az I. világháborúban. De a második világégés, a vészkorszak felforgatta az életünket, elpusztította családtagjaim egy részét. Túléltem a fasizmust (véletlenül), a szovjet rendszert (különböző maszkokkal) és eljutottam máig. De az emberiség jövőjét nem látom megnyugtatónak…

(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!