Mi jött át nekem a Sarkozy látogatásból?

A július 14-i francia nemzeti ünnep előestéjén e rovatban közzétett dolgozatomban arra hívtam fel olvasni és az olvasottakat megérteni képes honfitársaimat, hogy érdemes Párizsra odafigyelnünk.

Mit tesz isten, most ennek a fordítottja történt. Vigyázó szemét Párizs ez alkalommal Budapestre vetette. Első európai kortesútja során Sarkozy nem tévesztett címet, a hangzásában egymásra ördögien hasonlító két főváros közül a „d” hangzósat részesítette előnyben.  Ez nem mindig volt így korábban.

Aki csupán a tömegmédia fajsúlytalan, de érdeklődést meghatározó felületeit kémlelte, főleg a villámlátogatás blikkfangos részleteiről értesülhetett, például arról, hogy az elnöki balkonról a gödöllői dombokig tovább tekintve, „hová merülhetett el szép szeme világa”, vagy hogy azzal, akivel korábban együtt járt tánciskolába, hány percig tartott az audiencia. És Demszky megint elkésett, de megmagyarázta.

Pedig kedves Magyarország, ennél sokkal több történt, kiderült, hogy Európának szüksége van rád. Tekintsük kedves bóknak, hogy nincs kis és nagy ország, és hogy nincsenek régi és új tagállamok. Tudjuk, vannak, de ha már mondják, akkor viselkedjünk annak megfelelően. Amikor beülünk egy kerekasztal mellé a Magyarország tábla mögé, akkor muníciónkat ne a nadrágunkban hordozzuk, hanem támaszkodjunk felkészültségünkre és legyen annak kiaknázására irányuló akaratunk. Egy kis országnak a nemzetközi ügyek intézésében szorgalmasnak, együttműködésre késznek és a tényeken, adatokon, valamint precedenseken alapuló képzelőerőtől fűtöttnek kell lennie.

Sarkozy elhozta Magyarországnak a meccs-labdát, kár volna elpuskáznunk. Nekem ez jött át a látogatásból.

Dr. Mikósdy György, Budapest