Béka és mobil
Másnap már a hotelünkben ebédeltünk. Egyedül voltunk, itt sem tombolt az élet, viszont a helyi specialitások remekül sikerültek. A napon szárított marhahús csíkok a chipshez hasonlóan ropogtak a fogam alatt. A csirkés-hagymás-répás tészta is nagyon finom volt, hozzá friss papayalé dukál. Laosz a délkelet-ázsiai országok közül az egyetlen, amelyiknek nincs tengeri kijárata, mégis nagyon sok helyen árusítanak halakat, rákokat. Ezeket részben Vietnamból hozzák, a tengerből, részben a Mekong mellékfolyóiból. Láttam szomorú békákat is az egyik helyi piacon, állítólag kedvelt hétvégi csemege.
Az észak-laoszi vásár hangulata nem csak a kétéltűek miatt egyedülálló. Láttam itt szöcskét, tücsköt, húszféle rizst, mellettük pedig a helyiek álmainak tárgyát, a mobiltelefont, amelyikbe két SIM-kártyát is lehet tenni, így a szerencsés tulajdonos váltogathatja a szolgáltatókat, hogy mindig a legkedvezőbb percdíjjal tudjon telefonálni. Nyilván Európába ezt nem hozzák be a mobilcégek, de furcsa volt, az biztos. A laosziak
közül ezt sokan veszik. Errefelé nem annyira szegények, mint Kambodzsában. A karrierre vágyók dolgozhatnak a pártban, a nyugalmat keresők elmehetnek buddhista szerzetesnek. Néhányan rossz útra térnek, és a közeli Aranyháromszög mákültetvényeseivel üzletelnek. Mások az országba beengedett szállodaépítő nyugati cégeknél helyezkednek el. Mindenesetre a fővárosban már elég szép eladási adatokkal büszkélkedhet a helyi Mercedes-kereskedés.
Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!