Nagy figyelemmel kísértem a Vasárnapi Hírekben megjelent, nyílt,
őszinte cikkeket a magyar zsidóságról. És nagyon szomorú lettem, amikor
kézhez kaptam az Új Élet című lapot, a Mazsihisz hivatalos orgánumát.
Ebben Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke írt a zsidó élet
gyarmatosítóiról, meg természetesen a Mazsihiszről.
Sajnos, válaszolva a Heti Válaszban megjelent írásra, Feldmájer nem arról nyilatkozik, hogy van sok igazság is ebben a lapban – habár nem vagyok olvasója, de ezt elolvastam – hanem arról, hogy valakik meg akarják fosztani a Mazsihisz vezetőit a beosztásuktól. Természetesen ez hazugság, mert a zsidóság körében senki sem tudja, mi is ez a Mazsihisz, ki képviseli, és miért éveken keresztül ugyanazok az öreg arcok jelennek meg mindenhol, és azt mondják, hogy ők képviselnek bennünket, zsidókat.
Persze Feldmájert az idegesíti, hogy megjelent egy nagyon fiatal, okos, Lubavicsi Mozgalom, Köves Slomo fiatal rabbival az élen. Ők megszervezték az EMIH-et (Egységes Magyar Izraelita Hitközség). Teljesen mindegy, hogy hána zsinagógával rendelkeznek, de ezek a fiatal emberek akarnak is tenni valamit a zsidóság érdekében, és amennyire tudom, tesznek is. Feldmájer megengedi magának a megjegyzést: „kifejezetten agreszszív, és a modern médiára épülő kampányuknak köszönhetően, jóval nagyobbnak tüntetik fel magukat, mint amekkorák valójában”.
Nem hiszek az elnök úrnak, mert a Mazsihisz 40 zsinagógájába összesen sokkal kevesebb zsidó hívő jár imádkozni, mint az EMIH két zsinagógájába. Továbbá, a Mazsihisz nem lehet történelmi(?) egyház, mert ennek a szövetségnek semmi köze nincs az igazi egyházhoz. Az ide tartozók 90 százaléka még imádkozni sem tud, nem beszél sem héberül, sem jiddisül. Így egy valamikor sürgősen összehozott társaságot történelmi egyháznak nevezni több mint nevetséges.
Feldmájer arról ír, hogy az EMIH-Lubavicsi Mozgalmat csak egy dolog érdekli, és köti össze, s ez a hatalom és a pénz. Boldog lennék, ha a Mazsihisz legalább egyszer nyíltan elszámolna a magyar zsidóság előtt: mennyi pénzt kapott, költött ezekben az években, kinek adott, és milyen célra. Befejezésül, az említett zsidó újságban még egy ismeretlen (NK) azt írja – természetesen megvédve a Mazsihiszt –, hogy az egységes zsidó képviselet ma a Mazsihisz, és ez a szervezet addig kell, amíg nincs jobb nála. Ájvé, mondaná a szomszéd Ede bácsi, ezek már nagyon belehúztak, mert ez a „cikkíró” azt javasolja nekünk, zsidó embereknek, hogy tessék csatlakozni a Mazsihiszhez, tessék ADÓT FIZETNI(?), összekeverik a peszáchot a hanukával, és nem csak szájat jártatni (ezt a kifejezést egy ismert antiszemita site-ról lemásolták!). Azzal fejezi be, hogy „nem öntjük ki a nem nagyon tiszta vizet(?), amíg nincs alternatívája.
Minek? Ha engem kérdeznek, van alternatíva. A Mazsihisz vezetőinek menni kell a Síp utcából, és minél hamarabb. Mert a magyar zsidóság tényleg szeretne egy egységes kitűnő vezetést. Addig, amíg azt sem tudjuk, ki vezeti a Mazsihiszt, mi a szerepük a zsidók életében, nem tudjuk megérteni, hogy miért bújnak el a nagy kapuk, a rengeteg biztonsági őr mögött, mivel foglalkoznak, ki választotta őket, és mikor, van-e egyáltalán valami jogi státusuk. Azon kívül, hogy néha „zárt” beszámolót tartanak egymásnak, csak az Új Életben tudják ezek a „vezetők” ténylegesen szétrombolni a magyar zsidóság egységét. Nagyon fontos lenne a tiszta víz, a józan ész, a tolerancia.
Salamon Lázár, Kaposvár
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!