Mottó: „Egy Amerikából érkezett barátom meséli, hogy náluk oly komoly
és szigorú a szesztilalom, hogy Ohio államban még a templomban is tilos
a bor és málnaszörppel áldoznak a papok”. (Kosztolányi Dezső:
Ákom-bákom) Isten bizony, könnybe lábadt a szemem a mosolygástól,
amikor egy napilap hasábjain arról olvastam, hogy a katolikus püspökök
arra kérik a szakminisztert, hogy a rendőrök ne büntessék a misebort
fogyasztó papokat. Ugyanis vasárnaponként egy-két pap két-három helyen
is misézik, és a helyszínek közt autóval közlekedik.
Mentségemre szóljon, nem annyira a cikk fakasztott harsány mosolyra, hanem mert szegény Kazal László „Borkóstoló” (ha ugyan ez a címe) jelenete „ugrott be”; a hírt olvasván. Ezzel az erővel persze asszociálhattam volna Jaroslav Hašek Švejk című könyvében szereplő Katz tábori lelkész úrra is, de az már egy kicsit túlzás lett volna. Otto Katz többnyire lovon járt, amikor egyik tábori miséről a másikra ment, hogy a világháború nagy vágóhídjára hajtott katonákat papi áldásban részesítse a Jóisten legnagyobb dicsőségére. Egy katonai kórházba pedig utolsó kenetet feladni Švejkkel együtt, konflison utazott. Hát még amikor nem akarták őket felengedni az összecsukható tábori oltárral villamosra!
Mi lehet mindebből a tanulság napjainkban, az anyaszentegyház jámbor, istenfélő tagjai-nak? Nem sok. Talán – mint a nagy elődök – közlekedhetnének ők is az apostolok lován (ha ugyan tudják még, mi is az), vagy lehetnének kevésbé szomjasak „Krisztus vérére”.
Méhes János, Szeged
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!