Nyílt levél Draskovics Tibornak

Tisztelt miniszter úr! Tudom, hogy ön nagyon elfoglalt, készíti a kormánynak az „étlapokat”, amikről már sokszor volt szó itt, a Vasárnapi Hírekben.

Mégis veszem a bátorságot, és írok önnek. A régi rendszerben – ahogy mesélte a nagypapám – egy állami hivatalba be lehetett menni, voltak fogadóórák, és az emberek el tudták mondani, amiért jöttek. Ma – és természetesen ez nem teljesen, csak 90 százalékban az ön hibája – nem lehet bemenni sehová sem, pedig öntől függött ez a belépési eljárás. Ma ott állnak az ajtókban a hatalmas méretű testőrök. Rossz rájuk nézni, nem hogy bemenni egy minisztériumba.

Az újságnak önök nem válaszolnak. Pedig a Vasárnapi Hírekben is többször szó volt a borzasztóan rosszul dolgozó Pénzügyminisztériumról, az APEH „kiváló” szóvivőjéről, aki dajkameséket, mond nekünk. Írtak majdnem mindenről, de önök hallgatnak. A félelmük gerjeszti az ellenzéket, a radikálisokat kemény lépésekre.

A Várban, a kormányellenes tüntetésen rengeteg idős ember volt. Hozták magukkal a székeket, mert nem tudtak állni, hallgatták a kormány egyik legnagyobb ellenségét, Morvai Krisztina egyetemi tanárt. Morvai elmesélte ezeknek az idős embereknek, hogy a helyzet katasztrofális! Néztem, hallgattam, bosszankodtam, és gondolkodtam. Az államelnök hétfőn, a Parlamentben bejelenti, hogy nem szeretne látni tüntetést a Szent György téren. A Morvai leköpi ezt az ukázt, és szombaton már ott van, ott demonstrálnak. Önöket leköpik, amikor kijönnek este a parlamentből, Szabó Zoltán képviselő – akit még le is zsidóztak –, másnap a tévében azt mondta, nem történt semmi. És folytathatnám a példák sorát. Mert mindenről lehet beszélni, csak egyet nem tudok megérteni: mitől fél a kormány? Miért vannak barátok, akik a tűz közelében állnak, és miért vannak olyanok, akik a Blaha téren várják, hogy hozzanak nekik egy szeretetotthonból enni, mert nagyon éhesek? Miért van az, hogy az ország leggazdagabb embere, Széles Gábor megvesz egy televíziós csatornát, csak azért, hogy minden este azt mondhassák a kormányra, hogy „önök egy banda”?

És végül: miért van az, hogy egy ténylegesen senkiházi Hegedűs Lóránt antiszemita, embergyűlölő lelkész megengedi magának, hogy „állatnak” nevezze egy ország miniszterelnökét – és maguk hallgatnak. Ez Draskovics úr, nem szólásszabadság!

A félelemnek sok oka van. Az egyik – ahogy valamikor Chaplin mondta a bohócnak: akkor kell nagyon komolynak lenni, amikor más nevet. Egy kormánynak akkor kell dolgozni, nagyon bátornak lenni, amikor a hatalomban van. A többit az alkotmány biztosítja részére, mint minden demokratikus országban.

Persze, nincs a világon még egy olyan állam, ahol a parlament őszi ülése megnyitásánál, egy nagyon fáradt államelnök nem várja be a miniszterelnök beszédét. De ezt is megszoktuk. Önök, tisztelt Draskovics úr, nem ezzel vannak elfoglalva: fontosabb önöknek a sokféle „étlap”, etetni az embereket. A szegény ember valahogy meglesz, a többi meg Szijjártó tanácsai alapján fog működni. Sajnos!    

Jávori Tamás, Budapest