Február elsején a legelszántabb focibarátok akár már hajnalban, egészen pontosan nulla óra után szembesülhettek a téli átigazolási etap végkimenetelével, nevezetesen azzal, hogy a játékospiaci mozgásokra engedélyezett időszak igazából nem szolgált semmi falrengető, drukkerszívet megdobogtató - a klubhovatartozástól függően örömöt vagy bánatot hozó – szenzációval.
Az egy nagy kivétel – már ha az persze… – Nicolas Anelka „bekékítése” volt: a francia válogatott egykori tiszavirág-életű, de mára eléggé lepukkadt sztárja valamiért kellett a londoni Chelsea-nek. Pontosabban: az angol elitklub orosz tulajdonosának, a milliárdos magánvagyonából ilyesfajta beruházásokra áldozni továbbra sem rest Roman Abramovicsnak. Aki 20 millió eurót sem sajnált a levitézlett franciáért, noha könnyen lehet, hogy a csapategységet súlyosan érintő viszálynak a magvát vetette el eme beszerzéssel. Tudniillik nagyon is hihetőnek tetszik az a magyarázatverzió, amely szerint Anelkát afféle megváltónak hozta Londonba Abramovics, az inkább táppénzcsalónak tűnő, alibifocista német Michael Ballack és az aranylabdás ukrán támadó, a szintén inkább már a múltat, mintsem a jövőt jelentő Andrij Sevcsenko mellé, vagy inkább helyett. Csakhogy maga Sevcsenko szögezte le a minap igen harciasan, hogy esze ágában sincs átengedni a helyét a csatársorban Anelkának, megküzd a posztjáért, amellett az Afrika Kupa zárultával visszatér az eddig gyakorlatilag a Chelsea egyszemélyes támadósorát jelentő Didier Drogba, ténylegesen az egyedül termékeny támadója a Kékeknek, de ez a formálisan a bőség zavarát ígérő helyzet aligha fog kedvezni a gárda hatékonyságának. Már csak azért sem, mert ha az új igazolást Drogba mellé akarják – azaz szeretné Abramovics – beépíteni, lemondva az ő közeli bizalmasának is tartott Sevcsenko szolgálatairól, jócskán kéne idő a Drogba–Anelka duó összeszoktatására, márpedig ilyesmire – az aranyéremért folyó angol bajnoki hajsza, a februári Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő közepette, s persze a folyamatos eredménykényszer mellett – egyszerűen nincs idő. Anelka néhány Chelsea-meccsel a háta mögött nem állíthatja, hogy maradandót alkotott, legfeljebb arra lehet büszke (?), hogy a mostani téli átigazolási időszak „pénzkidobó” versenyét ő nyerte, vagyis érte fizettek a legtöbbet, s különleges, önértékesítő tehetsége megmaradt. Tudniillik a statisztika szerint a színes bőrű francia futballista profi karrierje utóbbi bő egy évtizede alatt világcsúcsot jelentő módon és alkalommal adta el magát, amennyiben aláírásáért a klubcserék alkalmával összesen 133 millió eurót fizettek a megfelelő ellenszolgáltatásban bízó pénzemberek. Nyolc klubnál érezték úgy az elmúlt tizenegy évben a nagy vagyonon ülők, hogy ez az ember megéri a pénzét. Utóbb már egyik sem jelentkezett azzal, hogy tényleg…
Anelka mögött a bevásárlási listán az argentin Ever Banega került a második helyre, de a nyájas olvasó ne ingassa a fejét, hogy mennyire tájékozatlan a nagy labdarúgók világában, ugyanis az argentin fiúra még ez után vár az európai ismertté válás feladatának teljesítése az őt 18 millió euróért szerződtető spanyol Valenciánál. A bronzérmes skót Alan Hutton sem tartozik a bombaigazolások sorába, de az angol Tottenham döntnökei nyilván megfontolták alaposan, mielőtt a Rangersnek kipengették volna a 13 millió eurós summát. A „dobogó alá” meg végképp nem érdemes néznünk, a „névtelenek” adásvételére ne vesztegessük az időt és a terjedelmet, viszont az nagyon is említésre méltó, hogy semmi sem lett a világelsőből mára csak az egyik legjobbá szürkült Ronaldinho eligazolásából. Kétségtelenül úgy festett a helyzet, hogy a brazil csillag – megfakult állapotában is – számos európai élcsapatnak kell, aztán maradt minden a régiben, duplán is: Ronaldinhónak még mindig nem megy úgy a foci, ahogy zsenialitása alapján mehetne, de ezután is a Barcelonában kívánja meglelni a futballboldogságot. Ahogy Ronaldo – nem a brazil, hanem Cristiano, a portugál – sem hagyja el jelenlegi csapatát. A cselművész, de hálóérzékenységből is rendre jelesre vizsgázó, góljait hovatovább kettesével szerző futballzseni előbb az élre lőt-te és ott is tartja az angol bajnoki címre vadászó elittársaságban a Manchester United szupergárdáját. Január végén még tartották magukat azok a hírek, amelyek szerint az ifjú titán átteszi működése színterét a spanyol fővárosba, a Real Madridhoz, de ez most nem történt meg. Tán azzal összefüggésben maradt el a költözés, hogy Ronaldo árát – ha úgy tetszik: eladási értékét – 75 millió fontban, azaz mintegy 25 és fél milliárd forintban rögzítették klubjánál, ami annyit is tesz, hogy megvétele esetén a portugál játékos megelőzné a drágasági lajstromban a már visszavonult francia klasszist, Zinedine Zidane-t, akiért – ki más? – a Real hét esztendeje 75 milliót fizetett – de euróban, vagyis a „fontosabb” Ronaldo (el)adott esetben megelőzné őt. A 22 éves portugál „helybenjárásának” egyik lehetséges magyarázata az, hogy bőven ráér még odébbállni, és az amúgy általa is nagyon vonzónak tartott spanyol királyi gárdához szegődni, mivel természetesen busásan megfizetik produktumát az MU-nál is. Londoni bulvárértesülés szerint hat évet felölelő új szerződést kínálnak neki a jelenlegi, 2012-ig érvényes helyett, s a „röghözkötés” ellenszolgáltatásaként több pénzt kapna, mint Abramovics Chelsea-jének már-már agyondotált nagyágyúi. Példának okáért: a csapatkapitány, s válogatott hátvéd, John Terry heti – merthogy Angliában hét napra „adagolják” a fizetést – 130 ezer fontot keres, ami durván 46 millió forintot kóstál. Alig marad el tőle Ballack és Sevcsenko gázsija, de a híresztelés szerint őket is lekörözné új kontraktusával Ronaldo. Ha igaz, heti 140 ezer fontot ígérnek – és adnak is – neki, amennyiben 2014-ig szólóan hosszabbít a Unitednél. Gyanítható: Ronaldo nem kanyarítja oda azonnal a nevét a papírokra, hiszen semmi sem sürgeti, s akár lebegtetheti is döntését a nyári újabb átigazolási időszakig. Amikorra akár befuthat egy mindennél és mindenkiénél zsírosabb ajánlat, mondjuk Madridból, ahol szintén megvannak az anyagi eszközök bárki megszerzésére. És akkor Manchesterben eltöprenghetnek az újabb ráígérésen… Nemcsak emlékidézés végett rögzítjük: annak idején, 2003-ban a Manchester United 12 millió 240 ezer fontért vásárolta meg Ronaldót a Sporting Lisszabontól, remek vásárt csinálva vele.
A Real most állítólag már 100 millió fontos vételi ajánlatnál tart, s a világ legjobban fizetett játékosává tenné Ronaldót, ha hozzájuk írna alá. Úgy hírlik, hogy a spanyol klub hat esztendőre szerződtetné, s forintban számolva évi csaknem 2 és fél milliárdot adna neki alapfizetésként, erre jönne rá még a prémium és az egyéb járulék, hogy a reklámszerződésekből befolyó „apróról” már ne is tegyünk említést. Szegény Ronaldo, most aztán főhet a feje: a nagyon jót, vagy a még jobbat fogadja el az ajánlatok közül?...(Jamzon)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!