A referendum veszélyeztetheti az egészségügyet

Már a legközelebbi napokban kiderül, hogy a köztársasági elnöknek nincs más lehetősége, mint hogy aláírja a módosított formában ismét elfogadott egészségbiztosítási törvényt. Az, hogy alá fogja írni, világos lehetett a Sólyomra nyomást gyakorló, a szélsőjobbal összekacsintó kampány fideszes szervezői előtt. Senki sem gondolja ugyanis, hogy például a Magyar Szociális Fórum (35 szervezet) csakis saját kezdeményezésére fordult e héten az elnökhöz, kérve, tagadja meg a szignót: „Ebben a helyzetben a köztársasági elnökre – minden jogi megfontoláson túlmenően – megkülönböztetett nemzetpolitikai szerep is hárul, hogy ne engedje sérülni az élethez és az egészséghez fűződő alapvető  emberi és társadalmi jogot…” Rárímel erre az a szöveg is, amellyel Morvai Krisztina , a jobboldal és a „legszélsőbb jobb” kedvenc jogásza tisztelte  meg az elnököt, hasonló kérését azzal indokolva, hogy „Magyarországon a demokrácia csődhelyzetbe került… a jogállamiság és az ország alkotmányos működése került súlyos válsághelyzetbe”.  Vélhetően a címzett is pontosan tudta, hogy a hasonló irományok a közvélemény hiszterizálását, az alkotmányos demokratikus kormányzásról a „közvetlen”, „népszavazási kormányzásra” való áttérést hivatottak pszichológiailag megalapozni.
Maga a Fidesz most a március 9-i
népszavazással kapcsolatban azt a tényt igyekszik mindenáron elhomályosítani, hogy a háziorvosoktól, a kórházaktól és a felsőoktatási intézményektől vonnának el az ellenzéki kezdeményezők működtetési kiadásokat, anélkül, hogy képesek lennének megmondani,  mivel pótolják a kieső vizitdíjat, kórházi napidíjat és tandíjat. A VH-nak kormányzati szakértők elmondták: az esetleg kieső bevételek ellentételezése adó- vagy járulékemeléssel azért sem lenne lehetséges, mert az  Alkotmánybíróság álláspontja szerint a népszavazási kérdések nem érintik a költségvetést, tehát a büdzsének ilyen irányú kötelezettségei nem keletkeznek. Amikor a Fidesz propagandája erről mélyen hallgat, azt is tagadja, hogy ma már az  átlagos háziorvosi praxisnak 100 000 forint feletti havi bevétele lehet a vizitdíjból: nagy kérdés, hogyha ezt elvesztik, akkor vajon kárpótolják-e a betegek az orvost „borítékkal”. Szakértők lehetségesnek tartják, hogy egyes kórházi részlegek, egyetemi intézmények egy „pozitív” népszavazás eredményeként a működéképtelenséghez kerülnek  közelebb, anélkül, hogy a kormánynak költségvetési eszköze lenne megsegítésükre. (Elvileg egyes önkormányzatoknak lehetnek ilyen eszközeik, de többségüknél ehhez hiányzik a megfelelő anyagi bázis).
A népszavazás időpontját Sólyom elnök a nemzeti ünnep előtti hétvégére tűzte ki: a március 15-i ünnepségek önálló megtartását, mint megtudtuk, a Fidesz elnöke központi kérdésként kezeli. Őmaga ekkor beszédet is mond. Ennek tartalma, csakúgy mint a többi szónok személye, nagy mértékben függ az előző heti mintegy ötmilliárd forintos összköltségű népszavazás kimenetelétől. Ettől függetlenül azonban még márciusban központi feladatnak tekintik az Albert házaspár népszavazási kezdeményezésének folytatólagos támogatását: ettől azt várják, hogy ellehetetlenítse az egészségbiztosítási törvényt. (A kezdeményezők eddigi legjelentősebb eredményüknek azt tekinthetik, hogy a hét végén egyházi részről megerősítették:  Erdő Péter bíboros is aláírta a Liga által koordinált úgynevezett tb-mentő népszavazás gyűjtőívét).  A házaspár kérdése – amely a Fidesz szempontjából pótolná az Országgyűlésben leszavazott „törvényt megerősítő népszavazást” – ez:  „Egyetért-e ön azzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a mindenki által kötelezően választandó üzleti alapon működő több-biztosítós egészségbiztosítást?” Ellenzéki  forrásaiktól úgy tudjuk, a döntést a házaspár indítványának teljes körű támogatásáról a pártelnök és szűkebb köre úgy hozta meg, hogy saját soraikból többen ennek  hátulütőire is felhívták figyelmüket.  Így arra, hogy amire a népszavazásra sor kerül addigra saját híveik is szembesülhetnek előző voksolásuk negatív – egészségügyi és oktatási – konzekvenciái-val. Ezenkívül a koalíció azzal is jó eséllyel érvelhet egy esetleg hosszan  elhúzódó  jogvitában, hogy Alberték kérdései irrelevánsak a törvényalkotás szemszögéből: mára a törvény az egészségbiztosítást egységes rendszerként tartja meg, csak a biztosítópénztárak részleges privatizációjára kerül sor, így egy  negyedik népszavazásnak akkor sem lenne törvénykezési vonzata, ha érvényesnek és eredményesnek bizonyulna.

B. B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!