Vasutassztrájk

Az ember szinte látja a gyorsított-szaggatott mozgásokat régi filmeken, harcsabajszú vasutasok, bakterek, tolatásvezetők, mozdonyvezetők néznek néha-néha, szaladgálásuk közben ránk, illetve a kamerába. Kamerába? Berregő filmfelvevőbe. Máskor meg látjuk őket, amint ácsorognak, cigarettáznak, korlátokon könyökölnek, várnak – nem dolgoznak, mert sztrájk van.
Kései utódaik is ezt teszik ma. Újra bevált harcmodor lett, legtöbbször kétes eredményekkel. Meg már mintha nem is a régi volna: e sorok írója, aki éppen siófoki, a sztrájk egyik napján sokat autózott városában, és legalább ötször kapott pirosat vasúti átjáróban. Sztrájktörők viszik a vonatokat? Vagy?
Most éppen egyik fontos követelésük, hogy a vasúttársaság, a MÁV, egyik privatizált leányvállalatának bevételéből ugyan járna nekik fejenként nettó kétszázezer. Hoppá!
A kapitalizmusban, úgy tudni, s jól tudni, a cég, vagy a cég részének eladásából származó bevétel a tulajdonosé. Azt meg úgy tudni, sem a MÁV, sem semmilyen része nem dolgozói tulajdon. Hanem állami. Hadd legyen a privatizációs bevétel is a tulajdonosé.
Meg aztán: derék állami vasúttársaságunk amúgy is évről évre akkora veszteségekkel megy, akkora támogatásokra szorul, hogy ilyen nagyságú számokat alsó tagozatban nem is tanítanak. Úgy tudni, ezeket is a tulajdonos rakosgatja oda. Nem a dolgozók.
Más. Kedves Gaskó István, volt egyetemi évfolyamtársam! Nyugodtan vehetsz viszszább, lassíthat a sztrájkshow-vonat, mert azért, hogy a szakszervezeti munkát nyakig vonszoltad a – jobboldali – politikába, már meg lesz a jutalmad: 2010-ben tuti bejutó helyet kapsz a Fidesz valamilyen listáján.
Sztrájktörő bakter legyek, ha nem így lesz!Völgyi Lajos, Siófok

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!