Olyan a világban élünk, amikor mindanynyian tudjuk, hogy ki az a
Dundika, vagy Anettka. Sehol a világon nincs annyi felkapott, ötperces
„sztárocska”, mint nálunk. De van ebben az országban egy igazi Sztár,
aki sajnos nagyon beteg: Antal Imre, az ország Imrusa. Több mint 40 éve
ismerem ezt az igazi művészt, aki Európa-hírű zongoraművészként kezdte,
majd beteg lett a keze. Ekkor került a magyar televízióhoz.
Sok-sok örömet okozott nekünk. Mindenki várta a műsorait, mert kitűnően viccelt. Lett volna mit tanulni tőle Fábrynak. Antal Imre több nyelven beszél, de sajnos senkije sincs. Egyedül maradt. Csak egy jó barátja segítette a legnehezebb időben, amikor súlyosan megbetegedett.
Antal Imre nem mehet többé haza! Itt a vég! Halálos beteg az Imre, Az orvosok nem tehetnek semmit! – ezek a címek sorjáznak mindent tudó a bulvárlapokban. De ez még semmi! Meg kell nézni a fényképeket, amiket ezek az újságok nap, mint nap közölnek Antal Imréről. Tudják a szerkesztők, hogy senki sem fogja őket beperelni azért, hogy minimális tiszteletet sem adnak ennek az embernek, és kiteszik a lapokban a szánalmas képeket.
Kérdezem: mit szólna legalább valamelyik szerkesztő, ha meglátná a címlapon a halálos beteg anyja vagy apja képét? Az egész ország erről beszélne, perek hada indulna, mert amit szabad egy királynak azt nem szabad egy kitűnő, nagy művésznek, akinek csak az a „problémája”, hogy nagyon beteg. De neki is vannak jogai. Ezekben a nehéz időkben, amikor Antal Imrének nagy szüksége van a segítségünkre, nem fontos arról írni, hogy nincs kifizetve a fűtés a lakásában. Persze tudjuk. Ez itt a divat; megalázni egy embert, szenzációt csinálni abból is, ha szegény. De engedjük meg neki, a mi Imruskánknak, hogy egészséges legyen, ne zavarjuk hülyeségekkel, bízzuk a dolgokat a kitűnő magyar orvosokra.
A bulvárlapok meg foglalkozzanak a „sztárocskákkal”. Így könnyebb lesz mindenkinek. El a kezekkel a nagy művésztől!
Jávori Gitta, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!