Ezt hívják szolgáltatásnak?

A cégem székhelyváltozása miatt módosítani kellett a társasági szerződést. Ennek megtörténte után, sok idő elteltével végre megérkezett a Hivataltól az új, azzal, hogy elfogadták – csak éppen ezt a tényt elfelejtették aláírni és lepecsételni. Telefonon kértem, pótolják a hiányt, és küldjék el ismét. A válasz: vigyem be, és majd elintézik. Nem rossz: ők hibáznak, és én járjak utána a kijavításnak, töltsek náluk órákat, míg sorra kerülök, ahelyett, hogy a saját munkámmal foglalkoznék.
De van más is! Szerződést kötöttem január 3-án a postával, hogy a régi címre érkező leveleimet az újra továbbítsák. Külön a céges, és külön a magánlevelekre. Ez összesen több mint nyolcezer forintot kóstált. Január végén jött a postás, hozott két hivatalos levelet a Magyar Postától. Mindkettőben arra kérnek, fáradjak be a levéltovábbítási szerződéssel az ügyfélszolgálatukra. Hogy miért, azt nem közölték. Befáradtam, mert kíváncsi voltam. Az ablaknál ülő hölgynek voltam kénytelen beolvasni, holott tudtam, nem ő a levél aláírója. Közöltem vele, hogy a Magyar Posta nem hatóság, így nincs joga berendelni. És azt még az APEH sem engedi meg magának, hogy ha berendel, ne közölje, hogy milyen ügyben teszi.
Nos, kiderült a turpisság: azért nem írtak indoklást, mert be akartak tőlem kasszírozni még tovább 2800 forintot, lévén, hogy időközben áfaemelés történt. Természetesen nem fizettem, hiszen a szerződés szövegét ők írták, és a számla összegét is ők határozták meg. Ilyen alapon – mondtam – veszek egy cipőt, és ha egy hét múlva arról kapok értesítést, hogy időközben felment a lábbelim ára, fizessem ki a különbözetet? Nem értem rá bejönni – jeleztem az ablak mögötti hölgynek és távoztam.
Gondolom, nem minden ügyfelük állt így a sarkára. Ami pénzt be tudtak szedni, az tiszta haszon. Megjegyzem: sem az első, sem a második eset nem felel meg annak, amit egy uniós országban szolgáltatásnak lehetne nevezni.
Imre Géza, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!