Évek óta értetlenül figyelem azt a folyamatot, hogy a
társadalombiztosítás keretében nyújtott ellátások során az
állampolgárok között betegségük alapján egyre több és igen jelentős
megkülönböztetést tesznek. Bár többszörös különbség van a gyógyszerek
és gyógyászati segédeszközök árához adott támogatásban, nagy az eltérés
az egyes betegekre háruló terhekben. Egy krónikus gyógyszerszedésre
kényszerülő havi gyógyszerköltsége néhány száz forinttól több tízezerig
terjed – betegségétől függően.
A tavaly bevezetett vizitdíj a diagnózistól függő mentességek által szintén megkülönbözteti a betegeket. A diszkrimináció még csak nem is következetes. A vizitdíj alól mentesített betegségek között van „halálos”-nak tartott, ám ezt sem lehet egységesen kimondani (például nem minden „rosszindulatú daganatos” betegség ilyen), ugyanakkor számos súlyos, nagyobb valószínűséggel végzetes kór nincs köztük. Egyes tartós gyógykezelést igénylő betegségek, állapotok köztük vannak, ám jelentős részük – sokszor életfogytiglani kezelést igénylők – hiányoznak a kedvezményezettek közül. A preferáltak között vannak igen gyakori betegségek, mások kimaradnak, ugyanakkor vannak igen ritkák is.
Az azonos feltételekkel biztosított állampolgárok általában nem tehetők felelőssé azért, hogy milyen betegséget kapnak, tehát az OEP-támogatás felett rájuk eső „önrész” mértéke legalább hasonló kellene legyen!
Tudjuk, hogy az egyes betegségek kezelési költsége között nagyságrendi különbségek vannak. Ennek kiegyenlítése a biztosítottak között természetesen elfogadható, de messze nem erről van szó. A rászorultság alapján történő differenciált támogatás indokolt, de ez nem egészségbiztosítási feladat.
Véleményem szerint a fent leírtakat szabályozó rendeletek súlyosan sértik alkotmányos alapelveinket. A diszkriminatív szabályokat sürgősen meg kell változtatni! A vizitdíjat vagy egységesen el kell törölni, vagy kivétel nélkül mindenkit kötelezni kell fizetésére. (Az esélyegyenlőségi törvény tiltja a fogyatékosság és az életkor szerinti megkülönböztetést is, tehát korhatára sem lehetne a vizitdíjnak!)
A vizitdíj és a kórházi napidíj forrásbevonásként ellentétes a mindenki által támogatott szolidaritási elvvel: a nagy jövedelmű egészségesek helyett a betegségük által is jövedelemcsökkenéssel sújtott emberek kénytelenek fizetni!
A jövedelemarányos járulékfizetésből – tehát szolidaritáselvű bevételből – származó finanszírozást különböző címeken (teljesítmény, volumen, korlát, büntetés stb.) folyamatosan csökkentik, így kizárólag annak hangoztatása, hogy a vizitdíj és a napidíj a „szolgáltatóknál marad” – különösen a szakrendelők és kórházak esetében – a társadalom félrevezetését jelenti!
A gondolatsor címe alá nem, de a diszkriminációk sorába tartozik ennek kapcsán az egyes gazdasági ágazatok dolgozói közti súlyos megkülönböztetés: több ágazatban régóta természetes, hogy a munkáltatók az általuk nyújtott szolgáltatásokat dolgozóiknak és közvetlen családtagjaiknak jelentős kedvezménnyel vagy ingyen biztosítják. Az egészségügyi dolgozókat a jogalkotók ettől gyakorlatilag elzárták: a saját dolgozójának vizitdíjmentességet biztosító egészségügyi szolgáltatót „természetbeni juttatás” címén olyan elvonással sújtják, ami gyakorlatilag értelmetlenné teszi a kedvezmény megadását.
Dr. H. J., Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!