Ködkeltési trükkök helyett

Van valami kihívásérzékenységem is, már csak mert egy mobilon szöveget írni alapvetően macerás, ugyanaz a billentyű más betűket hoz ki többször nyomva... tudják. Kínaiul is ezért kezdtem tanulni. Mert nehéz. Valahogy szinte lehetetlen. Ha azzal kell kezdeni egy nyelv felszippantását, hogy tudomásul kell venni, hogy maradék életem nem lesz elegendő az írás elsajátítására, valamint, ha azt is észreveszem, hogy az első három évben csak a kiejtést, a hangokat fogom gyakorolni, mert szinte nincs benne olyan hangzó, amelynek lenne magyar megfelelője, az izgalmas. Nem? Konkrétan GPS-szel mozgatom a nyelvem. Szájpadláshoz tapasztja szépen a nyelvét, kicsit „c”-szerűt mond, de nem kifelé, a Körút felé indít, hanem be, Garat u. 2. Az ember olyannal foglalkozzon, amit nem tud, csak a tipikus elhülyült magyarok szeretnek horizontálisan mozogni, de lehetőleg már középiskola helyett s onnan végig a halálig. Terjed az elmélet, amely szerint nem kell tanulnunk, elég, ha nagy a pofánk, erről írok itt kéthetente, tudom, nyilván észrevették, ha beleakadtak már. Mit csináljak. Ez zavar. Szóval imádok SMS-ezni, mert bonyolult s mert nekem gyorsan megy, de főleg azért, mert ismerőseimről, barátaimról sokkal többet lehet megtudni így, mint szóban. Szóban annyi ködkeltési trükk létezik, s még ha látjuk is ezeket, fedik a valóságot. Nem nagy ügy észrevenni, hogy valaki füstgránátot dobott a szobába, de attól még eltűnik a bentiek arca. Mindent túlmagyarázok, talán a rossz tapasztalat. Elkalandoztam. Kivételesen. Imádok SMS-t küldeni, Gálvölgyi Jánosék nevetnek rajtam, nem csúnyán, édesen, szeretve a hülyeségeimet, ezt érzem legalábbis, simán kényszeresnek tűnök, valószínűleg az is vagyok. Egyszerre hat-hét emberrel tartom a kapcsolatot, s közben még ott is vagyok valahol, csinálom a dolgomat. Mások sakkozni szeretnek, én ezt. Szimultán csacsogás. Tudni, kivel hol tartok, kivel mi a tónus, nem összekeverni a szavakat, a játékokat, a stílust, ez tesz boldoggá. S közben jönnek a furcsa pillanatok, újságíróként dolgozó ismerősöm a „biztos”-t középen „sz”-szel írta, amitől végigfutott a hátamon a hideg, de kedvelem a „muszáj” „ly”-os verzióját, talán az „uszály” miatt, vagy az „e” kérdőszót kötőjel nélkül rittyentve, ellenben tényleg szeretem, hogy külföldiek jobban használják nyelvünket, mint mi általában. Kínai ismerősöm egyetlen hibája az volt, hogy a „kockás füzet” helyett „kockázatos füzet”-et írt, amitől viszont lefeküdtem a padlóra s ami nem is nyelvtani hiba, ellenben meg kell zabálni. Vietnaminál az „ott vannak a lámpa” üzenet után hosszan megbeszéltük, hogy a vietnami nyelvben nincs többes szám, finn barátnál a „ne abálj ki” formát két napig elemeztük, szóval... imádok SMS-ezni. S ha nem sértődnek meg, az SMS-ezés is megerősít abban a hitemben, hogy engem a külföldiek sokkal jobban érdekelnek, mint a magyarok. Baj?  :p

Jáksó László 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!