Kilincselés

 Hála istennek, látom, hogy jó színben, nem csodálom, prímán megy a szekér, ide a rozsdás bökőt, ha nem nyertek 2010-ben, már úgy értem, legkésőbb, mert ezeket a nyikhajokat akár a népszavazás után el lehet hajtani. Vikikém (vezénylő tábornokom), csak akartam, hogy tudd, rám biztosan számíthatsz. Ahogyan eddig is számíthattál, ha esetleg nem vetted volna észre. Állok rendelkezésedre szerény szakértelmemmel és kapcsolatrendszeremmel az ország boldogulása érdekében, ami ugyebár mindkettőnket hajt és érdekel. Aztán, ha majd úgy adódik, hogy ürül egy nagyköveti poszt, ha ki kell írnotok egy komolyabb fejlesztési, építési pályázatot, akkor is itt leszek a közelben, kérlek alássan, végtére a mi erőnk az összetartásban van, hogy úgy mondjam, egy a tábor, egy a zászló, hajrá magyarok, hajrá Magyarország, kézcsókom a kedves nejednek.
Szóval, voltak ilyen vízióim, kinek ne lennének, aki figyeli a Fidesz sikeres nyomulását, az MSZP bénázását, a közelgő népszavazást, aztán mégis leintettem magam. Nem mintha nem tudnám, hogy pénz és politika mindig és mindenütt kéz a kézben jár, akár Valentin-napon a szerelmesek, de hát mégse Mikszáth korában élünk. Voltak, vannak és lesznek lepacsizások, gyanús tenderek, pártközeli cégek, az összképnek azonban javulnia kell. Ha valamiből nagyon elegük van az embereknek, az éppen a mutyi, az uram-bátyám világ, gazdaság és politika kölcsönös szívességeinek nyálas pókháló-szövedéke.
Ilyen szépeket és előremutatókat gondoltam, mikor a Világgazdaság, éppen Valentin-napon megírta, hogy Orbánnál egymásnak adják a kilincset a nagykövetek, a cégcsoportok képviselői, a bankszektor vezetői. Pontos szavaikat nem közölte a lap, csak hogy helykereső vizitekről van szó, melyekkel a látogatók, egy majdani hatalomváltás esetére időben be szeretnék biztosítani a pozícióikat.
Amiben nem az az érdekes, hogy tényleg ezerrel megy, amit sejteni véltem. Hanem, hogy a hírt nem az újságnak kellett kinyomoznia furfangosan, vérrel-verejtékkel. Fideszes vezetők erősítették meg, sőt, nagy valószínűséggel tőlük származik. Vagy szimpla, kitalált PR-akcióként, vagy valódi, büszke jelentésként: lám, a sikeres nagyokosok szerint is mi fogunk győzni, nagyon megbánja majd, aki most nem kilincsel. A jónépnek közben annyit se üzentek, hogy ide figyeljenek emberek, azért a mi pártunk nem olyan, nálunk hiába protekcióznak, mi nemcsak tisztességesek leszünk, hanem annak is akarunk látszani.
Miért akarnának? Ne adj’ isten, megijesztik a pénzes kuncsaftokat. Ne adj’ isten, olyan benyomást keltenek, hogy nemcsak Gyurcsányék reformlépéseit csinálják vissza, ha esetleg győznek, hanem az egész gusztustalan, zsíros, nagy magyar lecsóba belecsapnak kilincselésestül, helykeresésestül, levajazott tenderestül, párthű köztisztviselőstül.
Nyugalom! Ha lesz változás, csupán annyi, hogy ami eddig viszszafogottabban, szégyenkezve, fű alatt ment, azt a jövőben bátran, öntudatosan lehet vállalni. Ha valaki, mondjuk, máris Kossuthhoz hasonlította Orbánt, akkor a konkurencia, szemrebbenés nélkül javasolhatja a szentté avatását. Mások, majdani sikerdíjként, akár az új Messiást is hajlandók lesznek gyanítani benne.

R. Székely Julianna 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!