Erőteljes NATO-jelenlétre van szükség Koszovóban

l Nemrég tartottak kétnapos értekezletet a litván fővárosban a NATO védelmi miniszterei. Előtte vészharangot kongatott amerikai kollégája, Robert Gates: szétszakadhat, kétszintűvé válhat a szövetség, ha egyes tagjai nem akarnak harcolni Afganisztánban. Ön reálisnak ítéli ezt?
– Nem látok olyan veszélyt, amelyről korábban Washingtonban, a kongresszusi képviselők előtt tett említést Gates miniszter úr. Vilniusban már a tanácskozás elején és a sajtóértekezleten ő is úgy fogalmazott: bár elégedetlen azzal, hogy egyes tagállamok nem küldtek csapatokat Afganisztán déli részébe, de nem gondolja, hogy a NATO válságban lenne, és hogy szakadás fenyegetné. Egyébként én is valósnak tartom a harcolók létszámának problémáját, és úgy vélem, közös megoldást kell találni arra, hogy a szövetség a küldetés igényeinek megfelelő katonai erővel rendelkezzen.
l Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár azt mondta: „Egyetlen szövetség van. Mind a 26-an ott vagyunk Afganisztánban, jelen vagyunk Koszovóban”. Ebbe belefér az is, hogy az európai tagországok változatlanul szerény szerepet vállaljanak Afganisztán békésebb részein, ahol ritkán éri őket tálib támadás?
– Az ország déli részén békekényszerítés szükséges – ezt háborúnak is hívják –, északon pedig békefenntartás. Mind a kettő egyformán fontos és mind a kettő veszélyes, csak másképp ott, ahol ellenálló csoportokat kell felszámolni, és másképp ott, ahol az újjáépítést segítik a katonák. Ennek a vitának az előzménye az, hogy Afganisztánt a tálibok ellenállásának felszámolásakor négy területre osztották, és akkor úgy alakult: az USA, Anglia, Hollandia és Kanada vállalta, hogy délen küzdjön. Így ma kétségtelenül rájuk hárul nagyobb felelősség. De ez nem jelenti azt, hogy az északon állomásozóknak, köztük a mieinknek sokkal kisebb a felelőssége. Osztom a NATO-főtikár álláspontját, hogy az afganisztáni feladatok mindegyike fontos, és hozzáteszem: bizony veszélyes is. A Magyar Honvédség vezetőitől és az ott szolgálók parancsnokaitól is azt halottam: mindig készen kell állniuk, hogy „valami történik”, és soha nem lehet tudni, hogy ez mikor történik meg.
l Robert Gates azt mondta, nyomást fog gyakorolni a többi NATO-tagországra, vállaljanak Afganisztánban nagyobb erőkkel nagyobb feladatot. Volt nyomásgyakorlás a zárt ajtók mögött? S ha igen, mi lett az eredménye?
– Őszinte volt a párbeszédünk erről a kérdésről, s a katonai vezetők feladatául szabtuk, hogy a szükséges haderő-felajánlásokat tegyék meg és egyeztessék, mert ez a katonák és nem a miniszterek tennivalója; az ő dolguk a politikai szándék tisztázása. S megjegyzem, ott amerikai részről nem csak az hangzott el, hogy több katonát kérnek, hanem az is: ők újabb 3500 tengerészgyalogost vezényelnek a Dél-Afganisztánban állomásozó alakulatok segítésére. Vilniusban több tagállam is bejelentette, hogy – ha nem is ilyen nagy mértékben, de a hadserege létszámával arányosan – többet ajánl fel. Elhangzott, hogy a németek több katonát küldenek és a franciák is jelezték hasonló szándékukat. Hazánk nevében én is ott ismertettem azokat az újabb feladatokat, amelyekre a magyar katonák vállalkoznak. Most a NATO Katonai Bizottságában a vezérkari főnökök között kezdődik egyeztetés. Fontos, hogy április elején, a bukaresti NATO-csúcstalálkozón már nyilvánosságra hozzuk, hogyan lépünk fel közösen nagyobb erőkkel. És bízom abban, hogy a tavaszi műveletek erősíteni fogják az afgán központi kormány szerepét és az ország stabilitását.
l Magyarország változtat-e az afganisztáni misszióban katonai erői nagyságán, összetételén, feladatain?
– Hazánk jelentős szerepet tölt be Afganisztán-ban. Ez nagy elismerést hoz Magyarországnak, ami fontos gazdasági és társadalmi szempontból is. Ugyanakkor minden feladat, amit ott teljesítünk és amit még teljesíteni fogunk, a Magyar Honvédségnek is hasznos, hisz’ olyan tapasztalatokra tesznek szert a katonáink, amelyeket másképp nem lehet megszerezni. A részvételünk e küldetésben az Észak-atlanti Szövetségen belül is példamutató. Tizenkét nemzet vállalkozott egy tartomány újjáépítésére, s az egyik a miénk. Ezen felül vállaljuk fél évre a kabuli repülőtér vezetésének nagy műszaki-katonai feladatát. Vállaljuk azt, hogy a különleges katonai műveletekben is részt vesz majd egy magyar honvédségi csoport, amelyik már meg is kapta a kiképzést és felkészítést. Sőt, vállaljuk még az afgán hadsereg egy zászlóaljának a kiképzését is. Ezek mind előre tervezett feladatok, s a tervezésnél figyelembe vettük Magyarország külpolitikai érdekeit és a Magyar Honvédség érdekeit. Az imént említettek természetesen a létszám átmeneti változásaival járnak. A kabuli repülőtér irányítását negyvenen nyár végén kezdik meg és hat hónapig folytatják, a különleges műveleti csoport tucatnyi katonája pedig télen utazik ki. Közben csökken majd az újjáépítési csoportban a magyarok száma, mert ahhoz más nemzetek katonái is csatlakoznak, hogy átvegyék a mieink tapasztalatait.
l Ön a katonai megoldás mellett a politikait, az ENSZ és az EU erőteljesebb szerepvállalását szorgalmazta. Lát esélyt arra, hogy ha a világ nagyobb politikai erői sorompóba állnak, akkor a tálibok majd fegyverek helyett békés úton próbálják viszszaszerezni a hatalmukat vagy kompromisszumot kötnek?
– Látok, főleg akkor, ha nem kapnak támogatást és ha katonai erővel sikerül őket lefegyverezni. Vilniusban hangsúlyoztam, hogy Afganisztánban nincs „csak” katonai megoldás; szükség van a probléma kezelését átfogóan megközelítő katonai és politikai tervre. A NATO nem vállalhat mindent magára, hisz’ a katonai lehetőségek korlátozottak. S vannak olyan feladatok is, amelyek nem katonaiak; inkább az ENSZ-re, a Világbankra, vagy EU olyan szervezeteire tartoznak, amelyek egy ország újjáépítését és stabilitását szolgálják. Szóvá tettem: az ENSZ-főtitkár különleges megbízottjának kellene koordinálnia az afganisztáni újjáépítést. Sajnálom, hogy Lord Paddy Ashdown nem vállalta, és Gates miniszter úr, aki támogatta ezt a javaslatot, hozzáfűzte: kelet-európainak kell lennie…
l Szóba kerültek-e a rakétavédelmi rendszer cseh- és lengyelországi „kényes” elemei?
– Igen, az amerikai, a cseh és a lengyel kormány is egyértelműen támogatja a közöttük folyó háromoldalú egyeztetést és magát a programot. De fontosnak tartom leszögezni: e különmegállapodás és a NATO tervezett rakétavédelmi rendszere között összhangot kell teremteni. Két okból is. Egyrészt, mert nyilván akkor hatékony egy ilyen rendszer kiépítése, ha a kezdeményezéseket egymáshoz igazítják, másrészt mert így lehet egész Európa felett a védelmet biztosítani. Az amerikai–cseh–lengyel megállapodás ugyanis nem terjed ki az egész kontinens rakétavédelmére. Hazánk egyértelmű véleménye szerint ehhez még Oroszországgal folytatott egyeztetések, tárgyalások is szükségesek. A határozott orosz álláspont az: vagy velük egyeztetve kerül sor a rakétavédelmi rendszer telepítésére vagy ellenséges lépésnek tekintik a telepítést. A NATO tárgyalásokra törekszik Oroszországgal, s büszke vagyok arra, hogy egy kétcsillagos magyar tábornok fogja vezetni a moszkvai NATO-missziót, amely összeköti az Észak-atlanti Szövetséget Oroszországgal.
l Milyenek a katonai kapcsolataink a környező államokkal? Lát a közelünkben Koszovón kívül más biztonsági kockázatot?
– Magyarország most a történelmének olyan időszakát éli, amikor nem fenyegeti a környezetéből semmiféle közvetlen, „hagyományos” veszély, még ha az etnikai konfliktusok és a migráció kétségkívül járhatnak is biztonsági rizikóval. S a környező államok haderőivel – akár NATO-tagok, akár nem – nagyon jó a Magyar Honvédség együttműködése; nemzetközi műveletekben veszünk részt együtt, s hazánk felkészítő és összekötő szerepet is játszik a szövetséghez újonnan csatlakozó országok haderejének a reformjában.
l Felforrósodhat a balkáni helyzet, ha Koszovó ma deklarálja függetlenségét. Egy esetleges válság hogyan érintené hazánkat?
- Bízom benne, hogy nem jelent biztonsági kockázatot az, ami Koszovóban és Szerbiában történik, s jó esélyt látok arra, hogy egyik részről sem fognak a szélsőséges csoportok bizonytalanságot kelteni, konfliktusokat gerjeszteni. Mindkét vezetés azon van, hogy ezt megakadályozza. Mi pedig azt is fontosnak tekintjük, hogy a NATO tartsa fenn robusztus jelenlétét, amit a 16 ezer katona koszovói állomásoztatása jelent, mert ez a stabilitás fontos eleme. S ha ebben a térségben a kisebbségi jogokat sikerül biztosítani, akkor még migrációs veszély sem fenyeget, még olyan menekülthullám sem indul el, aminek a hatásai érinthetnék Magyarországot.
l Mit tehet Európa a Nyugat-Balkán biztonságáért?
– Boris Tadic államfővé választása esélyt ad arra, hogy Szerbia az elszigetelődés helyett előbb-utóbb az euroatlanti térség felé vezető utat válasz-
sza. Magyarország érdeke az, hogy Szerbia ne szakadjon el Európától. Az álláspontunk szerint ezért fenn kell tartani számára az integráció nagyon hiteles perspektíváját, még akkor is, ha egyelőre nem számíthatunk nagyon látványos lépésekre Belgrád részéről.
l És mit tehet majd hazánk? Milyen szerepet kap Koszovóban a Magyar Honvédség?
– Most 385 katonánk állomásozik Koszovóban. A magyar század feladata az ottani NATO-parancsnokság őrzése-biztosítása, egy másik századunk békefenntartó és ellenőrző  szerepet tölt be, s egy orvosi-egészségügyi csoportunk is szolgál a főparancsnokságon. Nyártól mindez megváltozik. Ezeket az egységeket kivonjuk onnan és egy jóval magasabb szintű feladat vár ránk: átvesszük az olaszoktól egy manőverzászlóalj irányítását, amely Koszovó nagy részén a biztonságot hivatott garantálni.
l Vilniusban négyszemközt is találkozott Robert Gatesszel. Ha nem hadititok: miről tárgyaltak?
– A C-17 Globe Master szállítógépek pápai bázisrepülőteréről és odatelepítésükről.
l Igaz, hogy csak néhány ilyennek lesz Pápán a bázisa?
– Igaz. Összesen három gép, mégis nagyon sok! A C-17-es egyike a legnagyobb szállítógépeknek.
Egynek a beszerzése – amit 14 NATO- és két partnerországgal közösen vásárolunk – 50 milliárd
forintba kerül és a három gép együttes kapacitásának a Magyar Honvédség mindössze 1,84 százalékát fogja kihasználni. Ennyi a légi szállítási igényünk. A legtöbb kapacitást az USA és Svédország használja majd. Arról is beszéltünk, hogy Magyarország számára fontos ennek a programnak a sikeres végigvitele. Ez lenne az első példa a NATO-ban arra: a tagállamok egy csoportja egy közös problémát old meg összefogva. És persze befogadó nemzetként e program minden politikai, társadalmi, gazdasági hasznát is élveznénk. S megmutathatnánk, mi, magyarok mire vagyunk képesek.
l A hírek szerint év végére megérkeznek Pápára a C-17-esek. Ez miféle előnyöket és feladatot jelent a honvédségnek?
– Az legfőbb előnye, hogy megoldja a honvédség légiszállítási igényét, méghozzá nagyon olcsón. Éppen tizennégyszer annyiba kerülne, ha ezt a szállítási feladatot egyedül kellene megoldanunk. S a bázisrepülőtér ide települése, az ott dolgozó külföldiekkel és magyarokkal Pápán és környékén a gazdasági fejlődés motorja lesz. Ez a vidék igazi logisztikai központtá válik; közel a Duna, a vasútvonal bevezet a repülőtérre, a közúthálózat bővítéséről is döntött nemrég a kormány. S nem kevésbé fontos a légibázis hatása a katonai kultúrára; azzal, hogy egy ilyen rendkívül igényes és nagyon bonyolult műszaki, és egyben katonai diplomáciai feladatot Magyarország fog irányítani, érezteti majd a hatását a nemzetközi elismertségekben is.
l Mi az oka, hogy bár átvette a Gripen légiflotta összes gépét, ezek csak 2009-től vesznek részt nemzetközi feladatokban?
– Egészen pontosan 2010. január 1-jén nulla órakor veszi át teljesen a 14 Gripen a hazai légtér védelmét a MiG–29-esektől, de 2009-ben, az átmenet évében már hajtanak végre közös feladatokat. Mindez előre tervezetten történik így és a terv szerint a váltásig még rengeteg a tennivaló: kiképzés, gyakorlás, felszerelések, fegyverzet beállítása. Ezek igen bonyolult, negyedik generációs vadászgépek és a működtetésük sebészi pontosságot kíván. A honi légtér védelme egyébként önmagában is fontos, de ugyancsak ettől a 2010-es január 1-jei időponttól a NATO-nak is rendelkezésére áll a Gripen flottánk különféle feladatokra. Arra készülök: Kecskeméten köszöntöm a 2010-es évet, ott leszek a repülőtéren éjfélkor, amikor Gripenek átveszik a magyar légtér védelmét.

Vasvári G. Pál 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!