Mundruczó elégedett és hálás

– Nem számítottam arra, hogy nyerünk, de amikor szóltak, hogy mindenképpen legyek ott a díjátadón, akkor már sejtettem, hogy valami lesz – mondja a nyertes film rendezője, Mundruczó Kornél. – A Delta sikere többek között abban rejlik, hogy megalkuvás nélkül készült. És elejétől a végéig óriási szeretet vette körül. A színészek, a nyolcvan-száz stábtag, a támogatók és a nézők is ezt az érzést közvetítik felém. Ez a filmnek is, nekem is erőt ad. A színészeknek nagyon hálás vagyok, de ugyanúgy a jelmeztervezőnek, a díszlettervezőnek, az operatőrnek és minden résztvevőnek, hiszen ez egy közös munka volt.
Az első verzió főszereplőjét, Bertók Lajost (baleset következtében vízbe fulladt két forgatási etap között, tehát még a forgatás befejezése előtt – K. V.) nem lehet elfelejteni vagy pótolni. Óriási egyéniség és kitűnő színész volt, egy zseni. És kellett találnunk még egyet. A traumát a munka segített feldolgozni. A leforgatott anyaggal van tervünk: animációval kiegészítve szeretnénk majd mozifilmet csinálni belőle, természetesen másik címmel. Külföldön is érdeklődnének iránta, remélem, meglesz hozzá a kellő anyagi forrás is.
A helyszínre egy ismerősöm hívta fel a figyelmet, a film producerével, Petrányi Vikivel együtt néztük meg és nagyon megtetszett. Víz és a szárazföld határvidéke, a nomád életé és a civilizációé, az erkölcsé és ösztönöké. Lajkó Félixhez a másik főszereplővel, Tóth Orsival mentünk el Palicsra. Ott próbafelvételt készítettünk. Az volt a feladat, hogy egy testvérpár évek óta nem találkozott egymással és az első beszélgetést játsszák el. Negyed óráig meg sem szólaltak, ez nagyon tetszett és akkor azt mondtam, a Félixszel akarok dolgozni. Ő az a másik zseni, akit kerestem.
A Deltát természetfilmként lehetne aposztrofálni, de van benne szerelem is, bár én nem szeretem az ilyen besorolásokat. Amióta Magyarországon a „művészfilm” szitokszó lett, nehéz kategóriákban gondolkozni, és értelmetlen is. Szerintem vannak jó és rossz filmek. Számomra nincs célcsoport. Mindenkinek szólnak a filmjeim, tekintet nélkül korra, nemre és vallási meggyőződésre. A filmkészítés olyan, mint egy „mátrixélmény”. Először van az őskép, utána a forgatókönyv, majd szinte az egész felborul, hiszen jönnek a színészek, a maguk személyiségével, játékával, az élő helyszínek, a különböző nehézségek stb., így ez egy tanulási folyamat, amiben sűrűsödik az élmény, majd végén összeáll. A kamera előtt íródik az anyag. A filmkészítést fizikális művészetnek tartom, olyan, mint a szobrászat: élő anyaggal áll kapcsolatban – magyarázza Mundruczó. – Leginkább Fassbinder, Turgenyev, Flaubert és a némafilmek hatnak rám. A színház most kicsit háttérbe szorul az életemben, ott most vendég vagyok. De elképzelhető, hogy a jövőben a Nemzeti Színházban rendezőként megfordulok majd.
A Delta nemzetközi premierje remélhetőleg egy A-kategóriás fesztiválon lesz, a hazai mozikban pedig ősszel lesz látható. Vannak újabb filmes ötleteim, a finanszírozástól függ, melyik fog majd megvalósulni. Most kicsit pihenek, feltöltődöm, befelé fordulok, olvasok, a családommal vagyok. Az utómunka, például a vágás nagyon igénybevevő feladatok, fizikálisan is megterhelnek. De megérte a munka, a film olyan lett, amilyen az álmaimban volt.
Krausz Viktória

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!