Búcsú egy napilaptól

A régi Magyar Hírlap, a kiegyensúlyozott, független, hiteles médium, amelyet az újságírók egyik nemzetközi szervezete annak idején „a sajtószabadság zászlóshajójának” nevezett, nincs többé. A napilap, amelyet a sajtólevelezők és az egyszerű olvasók egyaránt megszerettek.

A Magyar Hírlap megvásárlása és nyílt átvitele a jobboldalra persze csupán része egy folyamatnak, amely lényegében a Fidesz második választási vereségével kezdődött. (Fontos leszögeznünk: nem a végzetesen félreinterpretált őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével!) A magyar jobboldal vezetői – akiket eszmei és módszertani értelemben fényévnyi távolság választ el a nyugat-európai jobboldali pártok reprezentánsaitól – látván, hogy legális úton rövid távon képtelenek a hatalom megragadására, egyéb eszközök után néztek. Eszköztárukban szerepel többek között bizonyos patinás közvélemény-formáló eszközök (például a Magyar Hírlap) kisajátítása. („Milliók állnak mögöttem!” – jelentette ki a ’30-as években öntelten Európa legrosszabb emlékű szélsőjobboldali diktátora. Nota bene: pénzmilliók is!) De hatalomvágyukkal magyarázható az is, hogy újabban nem pusztán az éppen regnáló kormányt, hanem egyenesen a 3. Magyar Köztársaságot címkézik illegitimnek, bizonyos értelemben jogfolytonosságot vizionálva a Kádár-éra és demokráciánk közé. (Szívesen megkérdezném Orbán Viktort: ha így áll a helyzet, miként vállalhatta el 1998-ban egy illegitim módon létrejött állam kormányfői tisztét?) A Fidesz vezetői által évekkel ezelőtt elindított „erőszakspirál” is továbbgyűrűzött. Tavaly tavasszal egy újságcikkben megjósoltam: a mesterségesen fölfokozott közhangulatban várható, hogy hamarosan itthon is megalakul egy, az egykori osztrák Heimwehrhez hasonló szélsőjobboldali félkatonai szervezet. A közelmúltban pedig – a fideszes Wittner Mária asszisztenciája mellett – zászlót bontott a Magyar Gárda. (Itt jegyezném meg, hogy az új Magyar Hírlap egyik publicistája nem csekély hipokritizmussal az egykori bajor miniszterelnökről elnevezett Strauss-doktrína itthoni megvalósítójaként üdvözölte Orbán Viktort. Merthogy Orbán a Fidesztől jobbra nem tűr meg a parlamentben politikai formációt… De miért is lenne rá szükség, ha egyszer maga is udvarol a szélsőjobboldali szavazóknak?)

Széles úrnak én mindenesetre azt üzenem: a Magyar Hírlap egykori sajtólevelezőinek többsége nem akar nemtelen eszköz lenni a magyar jobboldal kezében. És biztosíthatom, hogy újságolvasók ezrei is így éreznek.

Beck Tamás, Budapest