Colin Farrell csak filmekben üti a nőket

Ezek ellenére a hölgyek bálványozzák, csak a leghíresebb hódításai Demi Moore, Angelina Jolie, Britney Spears, Kate Beckinsale és Salma Hayek, de kering róla a neten házipornó-videó is egy nyuszilánnyal. Az ügyes focikapusnak számító Farrell, akit nem válogattak be a Boyzone ír fiúzenekarba, 21 évesen egy BBC-sorozatban kezdte pályáját. Londonban színpadon is játszott, itt figyelt fel rá Kevin Spacey, aki szerepet adott neki Ordinary Decent Criminal című krimijében. A tehetséges fiú után azóta kapkodnak a legnevesebb rendezők: Joel Schumacher (Fülke), Steven Spielberg (Különvélemény), Oliver Stone (Nagy Sándor, a hódító) és Woody Allen (Kasszandra álma) is felkérte már főszerepre. Legutóbbi filmje, az In Bruges az Oscar-díjas rövidfilmrendező, Martin McDonagh első nagyjátékfilmje, az idei Sundance Fesztivál nyitófilmje volt. A lehangolt, bunkó, ám valójában túlérzékeny bérgyilkos Ray (Farrell) és széplélek idősebb társa, Ken (Brendan Gleeson – Harry Potter és a Főnix rendje, Túl a barátságon, Trója) egy balhé után a festői flamand kisvárosban húzzák meg magukat pár hétig. Míg főnökük hívására várnak, kelletlen vakációjukba belekavarnak fura helyiek, még furább turisták, a züllött középkori művészet, egy európai művészfilmet forgató törpe amerikai, holland prostik és egy vonzó, de sötét titkokat őrző lány, Chloé. A kiváló feketekomédiáról Farrell a Newsblaze.com portálnak mesélt.

– [Colin megérkezik, de mielőtt leülne, a vécére szalad.] Minden rendben? Ne felejtse el lehúzni!
- [Kilép a vécéből] Helló! Ez nekem már túl sok. V-I-Z-E-T akarok!
l Állati vagány tetoválások vannak a karján. Mire utalnak?
– Hm… a részegségre! Jó, nem is, hanem életem különböző időszakaira, amikor épp valamilyen erős érzés kerített hatalmába. Tudja, arra gondoltam, jó lenne ezeket megörökíteni. És az emlékezőtehetségemben nyilván nem bízhattam.
l Volt már olyan, hogy valamelyiket le akarta vetetni?
– Nem, soha.
l Milyen élményekben volt része Bruges-ben?
– Ez a legnehezebb kérdés, amit valaha is feltettek nekem. Semmilyen élményben nem volt részem. Varázslatos hely, viszont a tél közepén érkezünk meg, és ettől minden olyan kihaltnak tűnt. De mire a tavasz megérkezett, visszatért az élet is. Én mégis elég nyomasztó helynek találtam Brugest, hiszen egy öngyilkos hajlamú embert alakítottam. Tehát ez a nyomott hangulat belőlem áradt, nem a városból.
l És nem fojtotta italba bánatát?
– A sör tiltólistán van. Elég ironikus volt így ott dolgozni. Az életem mostani szakaszában nem szerepel a sör, úgyis több száz korsóval húztam már le eddig. A csokoládéjuk viszont egyszerűen fenomenális.
l Miként tudott erre a heves természetű bérgyilkosra, Rayre hangolódni nap mint nap?
– Nem is tudom… Az ember teszi, amit tennie kell, és érzésből csinálja. Mindez csak a szerepről és a történetről szól, és arról, hogyan lehet jól elmesélni.
l Mit érzett, amikor meg kellett ütnie egy nőt az egyik jelenetben?
– Ó, már nagy gyakorlatom van benne! Ezt a szerepet szinte rám öntötték. Persze ez nem igaz, rengeteget gyakoroltam a partneremmel, aki egy kaszkadőrnő volt. Egyébként pedig az embernek ütnie kell, ennyi az egész. A nézők többsége úgy jön ki a filmről, hogy azt gondolja, Ray sosem rossz szándékkal cselekedett. Ez azért durva! Szerintem elképesztően ártatlan, de az már bizarr, hogy mindent megúszik. Van benne egyfajta tisztaság, ahogy a világot látja, és ahogy kifejezi magát. De emellett sok szempontból olyan, mint egy gyerek. Megöl egy papot, egy másik fickót pedig leüt egy üveggel. Mindent beleadtam, és megpróbáltam ezt jól eljátszani, de soha nem értenék egyet a mások ellen irányuló erőszakkal. Mesterségüket tekintve Ken és Ray bérgyilkosok, de valójában nem erőszakos emberek.
l A kocsmai jelenetben Ray összeveszik egy amerikai turistával a vietnami háborún. Miért?
– Raynek legtöbbször halványlila gőze nincs arról, hogy miről beszél. Egyszer hallotta a tévében, hogy a vietnamiak az amerikai agresszió miatt haltak meg. Lehet, hogy épp Mohamed Ali beszélt erről, és ez nagyon erősen hatott rá, megragadt a fejében.
l Milyen volt a forgatáson a hangulat?
– Kellemes volt, Bruges kedves kisváros. Olyan érzésem támadt, mintha megállt volna az idő, és a történelem által elfeledett helyen járnék. Engem minden áldott nap kocsival szállítottak a forgatásra, pedig gyakorlatilag az út túloldalára kellett csak mennem. De piszok lusta vagyok, és nagyon nehezen mennek a reggelek. A városka lakói szerintem örülnek annak, hogy megmutattuk a lakóhelyüket a világnak. Bár lehet, hogy miután megnézték a filmet, azt fogják gondolni, ezek az idióták micsoda hülyét csináltak belőlünk. Annyira örültek nekünk, hogy készítettek a városról egy térképet, amelyen kicsi pisztolyok jelzik azt, ahol forgattunk. Igazi kapitalisták!
l Mikor látogat haza Írországba legközelebb?
- Imádok hazamenni. És az a legnagyszerűbb, hogy egy olyan filmmel megyek haza, amelynek a forgatókönyvírója és főszereplője is ír. Persze másféle nemzetiségű emberek is vannak a filmben, mégis olyan ez a szívemnek, mintha egy ír alkotás lenne.
l Mit gondol, az otthoniak a lábai elé gurítják majd a vörös szőnyeget?
– Lesz nálam saját. Csak vicceltem! Most is ugyanaz a fickó vagyok, aki régen voltam. Nem engedem, hogy más végezze a piszkos munkát helyettem. Majd én gurítom magamnak a vörös szőnyeget.
l És milyen lenne az a saját vörös szőnyeg?
– Burgundi. Mély vérvörös.
l Lesznek nagy bulik, mikor hazamegy?
– Nem tudom. Ha jól emlékszem az In Bruges nyitófilm lesz a Dublini Filmfesztiválon. Így szinte biztos, hogy az összes nénikém és bácsikám, meg a barátok is ott lesznek. Jó szórakozás lesz, ebben biztos vagyok.
l Most térjünk kicsit vissza filmbeli szerepéhez, Rayhez, aki alapvetően egy öngyilkos hajlamú fickó. Hogy tudta őt eljátszani úgy, hogy a forgatáson kívül nem gondolt az öngyilkosságra?
– Tudja, ez csak játék. Persze előfordul, hogy egy szerep miatt az ember kicsit szomorkásabb hangulatba kerül. Egy kicsit! Viszont a színész feladata, hogy a valóságot és a fikciót, azaz a valóság eme feltupírozott változatát különválassza. Ez így is történt. Persze a biztonság kedvéért az összes kést eltüntették a konyhaszekrényemből!

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!