Milyen sok a bunkó

Épp kísérletben vagyok. Nem így indult, csupán csak egy jó barátom nem bírta tovább nézni, mit művelek az autóimmal, illetve inkább azok velem. Két autóm volt, mert az vala az elmélet, hogy két igen szar kocsi közül talán egy mindig jó. Az utóbbi időben már ez sem jött be, a zöldet – engedelmükkel nem érdemlik meg, hogy ennél nagyobb tisztelettel írjak róluk, bár gyártójuk megérdemelné, hogy leírjam, honnan származnak – annyiszor vittem vissza ugyanazzal ugyanabba a szervizbe, hogy a mester zavartan azt hebegte, hogy ő nem ördögűző. A fehérnek pedig rossz a kézifékje, régebben egyszer le is gurult a szomszéd garázsa elé, amitől a külső ingert már befogadni nem képes öregember egy órát üvöltött velem, hogy lehet így parkolni, én mondtam, hogy lecsúszott, mint a viccben a kötés a fejről a bokára, ő tett arra, hogy én mit védekezem szánalmasan és újra megkérdezte, hogyan lehetett ezt így. Játszottam a gondolattal, hogy megütöm és ezzel meg is oldom mélységes unalmamat a médiában, jó hangosan kijátszva magam belőle egy igen hercig botrány keretében, lsd. az undorító sztárocska megpofozta szegény Feri bácsit, de aztán nem. Egyébként voltam egyszer ennél még közelebb hajlott korú veréséhez, szintén szép címlap lett volna, a Parlament előtt lerohant egy néni, nyújtotta a kezét, én állat megfogtam, aztán soha többet nem engedte el, viszont rángatott és ütötte a fejemet, hogy né má, a vicces fiú, né má. Bevillant, hogy ha a hüvelykujjammal benyomom a szemét, biztosan elengedi a másik kezemet, de aztán végül kifáradt, állva elaludt hirtelen és én megszöktem jól. Ja, az autók. A fehérnek tehát rossz a kézifékje, P-ben is csúszik, viszont minden zárja berohadt, csak a hátsó nem. Kombi. Minthogy azonban éjszaka folyton elszökik lejtőn lefelé, ezért nekitámasztottam a betonoszlopnak. Aha, de egy nap alatt lemerült az akkumulátor, tehát központi zár balra el, s most nincs tippem, hogyan tudnék bejutni. Ezen a ponton fent említett barátom elhúzott a hajamnál egy haverjához és szervezett nekem egy kölcsönkocsit. Kértem, hogy csak ne valami gengszterautó legyen, mondta, jó és belenyomott egy X5-ösbe. Hát izé. Szóval most a fekete Intercityvel mászkálok és az a kísérlet tárgya, hogy hogyan reagálnak az emberek, amikor egy koromfekete terepjáró udvarias. El sem tudják képzelni. Kizökken az univerzum. Mindenkit beengedek, helyes vagyok, egyébként eddig is így vezettem, oszt nézem, hogy mennyire hozzászoktunk már ahhoz, hogy milyen sok a bunkó ebben az országban.

Jáksó László