Bodrogi László: saját pénzen szerzett világbajnoki ezüstérem

n Honnan a kerékpár iránti szeretet?
– Hallatlanul mozgékony, eleven gyerek voltam, és a nagyszüleimnél vidéken hároméves koromban tanultam meg bringázni. De még mielőtt erre a sportágra adtam volna a fejemet, több mindenbe belekóstoltam az atlétikán át a kosárlabdáig.
n Emlékszik-e arra, hogy mikor lett igazolt versenyző?
– Természetesen, 13 évesen jegyeztem el végleg magam ezzel a sportággal.
n Az első versenyét mikor és hol tekerte?
– Egy BMX-viadalon álltam rajthoz 1988-ban, és a harmadik helyen végeztem.
n Mikor váltott hosszabb távra?
– Az úgy 89 táján történt, egy kritériumfutamon indultam, amit a BNV területén rendeztek, a táv megközelítőleg 20-25 kilométer lehetett és a második lettem.
n Mikor érezte úgy, hogy jól választott?
– 1996-ban, amikor az U-23-as vébén rajthoz álltam és a 11. lettem. Egy évvel később pedig a második helyet szereztem meg az időfutamban.
n Nagyon fiatalon kapott lehetőséget arra, hogy az olimpián részt vegyen.
– Való igaz, 1996-ban, Atlantában már ott voltam. Sajnos tréning közben az én hibámból elestem, és hosszú napokat kellett kihagynom, majd  magán a versenyen belekeveredtem egy komoly tömegbukásba, és fel kellett adnom az országúti viadalt.
n Mikor állt profinak?
– 2000-ben Olaszországba szerződtem, ahol három évig versenyeztem. Innen kerültem át a francia nyelvterületre, ahol jelenleg a Credit Agricole versenyzője vagyok. Hosszú évek óta élek Franciaországban, egy kis hegyi faluban.
n Franciaországot sokan a Tour de France révén ismerik, mert a galloknál hallatlanul népszerű a kerékpározás.
– Való igaz, hiszen a Tour de France a világ legismertebb és legnehezebb viadala. Kétszer is lehetőséget kaptam arra, hogy részt vegyek rajta. Meg kell, hogy mondjam, emberpróbáló, kemény verseny, amelyet csak a legelszántabb emberek tudnak teljesíteni.
n A teljesítésről jut eszünkbe, meg az emberfelettiségről, bizony az elmúlt években, de tavaly főleg a doppingügyektől volt hangos a kerékpársport.
– Sajnos ez megbélyegzett minket és olyan neves versenyzőkről derült ki, hogy tiltott szerekhez nyúltak, akik meghatározói voltak a porfelhő világának, s nem egyiküket meg is fosztottak dobogós eredményüktől.
n A megtisztulás útjára lépett, állítólag, a kerékpársport. Ezt hogyan értékeli?
– Ez mindenképpen jót kell, hogy tegyen a sportág egészének, mert azok a versenyzők előbbre léphetnek, akik eddig is tisztán, minden „segédeszköz” nélkül is ott tudtak lenni az élmezőnyben.
n Ha már a dobogó szóba került, akkor abban kétszer is része volt. Specialitása az időfutamverseny?
– Talán az első pillanattól kezdve ez fekszik a legjobban, amikor egy adott szakaszon 45-50 kilométer közötti távot kell teljesíteni egyéni indulással.
n A múlt évi, stuttgarti világbajnokságon több mint 48 kilométeres átlagos tekert és ez ezüstérmet hozott. Gondolt arra, hogy ilyen eredményt sikerül elérnie?
– Az ember azért versenyez, hogy elérjen olyan célokat, amelyeket maga elé tűzött. Nos nálam ez az érem még annál is többet jelent, mert sajnos a magyar szövetségtől nem kaptam meg a kellő támogatást a vébén való részvételhez, emiatt majdnem ki kellett hagyjam a világbajnokságot. A saját költségemen és a klubom segítségével sikerült előteremteni az anyagiakat a felkészülésre, és a versenyen való indulásra.
n A fentiek ismeretében merült fel önben a francia állampolgárság iránti kérelem?
– Nagy szerepet játszott benne, de hozzá kell tennem, hogy a családi kapcsolatok is belejátszanak az állampolgársági kérelmembe, hiszen feleségem francia, és mindkét gyermekem is ott született.
n Sokan attól félnek Magyarországon, hogy Pekingben már nem a mi színeinkben fog részt venni.
– Ettől nem kell tartani, mert a kvalifikációt magyar színekben szereztem Stuttgartban. És remélem, a felkészüléshez, s a pekingi játékokon való zavartalan versenyzéshez megkapom majd a  hazai szövetség teljes támogatását, mert úgy érzem, hogy van némi esélyem arra, hogy akár az országúti versenyen, de főleg az időfutamban jól szerepeljek.
n Tizenhárom éves kora óta rendszeresen kerekezik, most a 31.-ben jár. Hány kilométer lehet a lábában?
– Amióta profinak álltam, úgy 25-30 ezer kilométert tekerek évente. Korábban 5-6 ezerrel kevesebbet bringáztam.
n Milyennek látja a nemzetközi mezőnyt?
– Úgy tűnik, hogy olyan újoncok nemigen akadnak, akik rögtön labdába tudnának rúgni, mivel ebben a sportágban sokat számít az érettség és a taktikai készség.
n Két alkalommal már rajthoz állt a Tour de France-on. Emellett még két nagy kerékpáros versenyt rendeznek a világon, a Giro d’ Italiát és a spanyol Vueltát.
– Mindhárom versenyen indultam már, és úgy tűnik, hogy idén újra megkapom a lehetőséget a Tour de France-on való részvételre.
n Egy országúti viadal nemcsak arról szól, hogy tekerni kell, hanem arról is, hogy ez egy komoly csapatverseny, mert az együttesben vannak úgynevezett „vízhordók”, akiknek az a feladatuk, hogy a csapat legjobbját segítsék.
– Ez természetes. Az, hogy ki lesz a vízhordó, vagy kit kell támogatni, azt a csapat vezetősége dönti el. Mi 28-an vagyunk profik, jelenlegi klubunknál, és közülünk fogják kijelölni azokat, akik a Touron indulhatnak.
n Az olimpia előtt kerül megrendezésre a Tour. Ha részt vesz rajta, illetve elindul az olimpián, nem fogja zavarni, hogy záros határidőn belül kell két ilyen kemény viadalon indulnia?
– Aki egész évben arra készül, hogy ezen a két versenyen ott legyen, annak ki kell bírnia ezt a megterhelést. Sőt, úgy érzem, hogy az olimpia előtt jó felkészülés lesz a számomra a Tour, ha elindulhatok. De azt már előre elmondhatom, hogy nem én leszek az a csapatból, akit segíteni fognak a többiek.
n Nagyon nagy a tüske, amit itthonról kapott?
– Nehéz és fájdalmas, de úgy érzem, ha jól szerepelek az olimpián, annál jobb fájdalomcsillapító nem lehet a számomra.


Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!