Orbán Viktor is érzékeli a Fidesz megtorpanását

 Egy pénteki  jelentésben olvashattuk a Századvég legfrissebb kutatásának eredményét: csökkent az eltérés Orbán és Gyurcsány kormányfői alkalmasságának megítélésében, 21-ről 15 százalékra apadt azok tábora, akik legszívesebben egy Orbán vezette Fideszt látnának hatalmon. A Fidesz szavazóinak csak a fele szeretné Orbánt egy Fidesz kormány élére, 18 százalék valaki mást.
A közvéleménykutatások átfutási ideje nem csekély, a részeredménynek is híre megy. A legutóbbi felméréshez még csak gyűltek az adatok, amikor Orbán vészjelzést kapott egy hozzá közelálló politológustól: eszerint a felcsigázott remények atmoszférájában fogják azt tapasztalni a Fidesz-közeli választók – ha csak nem lesz egy megrendítő erejű jobbhorog – , hogy a voksok nem döntöttek el semmit. Továbbá: március 15-én ünnepelheti a jobboldal az igenek többségét, de addigra már kiderül, hogy ennek nincs hatása a kabinet folytatódó munkásságára: „mindez a 2010-es jobboldali győzelmet is veszélyezteti”.
Az illető nem állt egyedül véleményével, kollégái közül többen ugyancsak aláhúzták, hogy negatív hatást kelt minden eredmény amely nem egyértelmű és elsöprő győzelem. Márpedig azóta is szaporodnak annak a jelei, hogy erre nem számíthatnak: az orvosok immár korántsem alkotnak egységes frontot a vizitdíj ellen, amelynek kiesését praxisukban éppoly kevéssé tudnák pótolni, mint a kórházak a napidíj elvesztését. Ilyen tényeket elemezve jutott el az MDF, amely annakidején nemet mondott a vizitdíjra és a kórházi napidíjra, ahhoz a diagnózishoz e hét végére, amelyet a párt honlapja rögzít: eszerint ma ezen források eltörlése súlyos következményekkel járna. „Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság döntése értelmében a vizitdíj és a kórházi napidíj nem költségvetési tétel (ha az lenne, nem lehetne róluk népszavazást tartani) ezért elméletileg a költségvetésből nem is lehet pótolni. Szakmai szempontból azt lehet mondani, hogy a lakosság elfogadta, mintegy beletörődött a fizetésbe. Ezt talán azzal lehet bizonyítani, hogy az önkormányzatoktól minimális a
visszaigénylés. Az intézmények kiépítették a beszedés infrastruktúráját, eltörlése esetén az erre fordított pénz szintén elvész, némely intézetben minimális létszámleépítéssel is lehet számolni. Összefoglalva: a szakma – bár ebben a politikai légkörben ezt nem meri  kommunikálni – nem támogatja, sőt kifejezetten fél az eltörléstől. Egy eredményes népszavazásnak közjogi következménye nincs, azaz a kormány nem bukik meg, a kormányfőt nem váltják le. Tipikusan politikai – hatalmi – kérdést csináltak egy tisztán szakmai kérdésből…” Mindennek tudatában e párt álláspontja: mivel az emberek felnőttek, maguk döntsék el, elmennek- e szavazni, illetve  hogyan voksolnak.
Ismereteink szerint az elemzés – pontosabban az annak alapjául szolgáló tényanyag – és mindenekelőtt az, hogy az MDF felemlíti  azt, hogy az ellenzéki pártszövetség félelmet gerjeszt az egészségügyiek körében, egyrészt haragot váltott ki a Fidesz csúcsain, másrészt bizonyos belső mozgásokat is különös megvilágításba helyezett. Ide sorolható Kósa Lajos debreceni polgármester azon nyilatkozata is, hogy – esetleg – 2010-ben hajlandó lenne  elvállalni a miniszterelnöki posztot. Igaz, Orbán úgy igyekezett „ártalmatlanítani” e nyilatkozatot, hogy Lajos „nem fog kardot rántani” ellene.  Ránt, vagy nem, majd kiderül, de most mindenképpen az juthatott az ember eszébe, hogy Kósa egyszer már kinyilvánította: még egy vereséget Orbán pártelnökként nem élhet túl…
Orbán, mint erre már utaltunk, már egy ideje megérezhette, hogy ritkulóban körötte a levegő, és március 9-e nem feltétlenül lesz számára piros betűs ünnepnap. Ennek tudatában szerkesztette meg évértékelő beszédét, amellyel újra bizonyította: antennái, köszöni, jól működnek, nincs az a taktikai hajtűkanyar, amelyre ne lenne kész  a hatalom megszerzéséért. Más lapra tartozik, hogy táborában a megtorpanást sokan a balsiker előhangjaként  élik meg és ez, valamint a lágyabb elnöki stílus, méltatlankodást vált ki a párt keményvonalasaiban, akiknek kedvére leginkább Kövér László tud szólni. És ezek a „kemények” nem fogják vissza magukat még Orbán kedvéért sem, még egy hétre sem. Tanúsítja ezt a minapi szenvedélyes hangú vezércikk a párthoz oly közeli napilapban: „Rögtön az elején szeretném leszögezni, én hiszek a negatív kampányban.”  „Elsöprő erejű népszavazási győzelemhez csak elsöprő erejű  – olykor bizony negatív! – kampányon keresztül vezet az út…” Tapasztalható: a huszárló mindig meghallja a trombitaszót. A nagyobbik ellenzéki párttól nem túl távoli internetes honlap pedig az MSZP-t legutóbbi publicisztikájában kedvesen már a Mengelei Szocializmus Pártjának keresztelte  el.

B. B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!