Esküvő és lőgyakorlat

A híres kambodzsai Angkor-templom tipikus helyszíne az esküvői fotózásoknak. Kicsit sajnálkozva néztem, ahogy az egyik kicsit duci menyasszony ruháját kétségbeesetten magához szorítva megpróbál felkapaszkodni az egyik toronyra, de csak nem sikerül neki. Hiába, meg kell küzdeni a jó fotókért. Angkor még a helyieknek is érdekes. Először nem értettem, miért van az, hogy belépéskor napi-, kétnapos, vagy hetijegyet is lehet venni. Ugyan, mit csinálnék egy hétig egy templomban? Aztán hamar kiderült, hogy a híres Angkor Wat, vagyis angkori templom csak egy a sok közül. Az őserdőben több mint száz szentélyt tártak fel, egyik érdekesebb, mint a másik.
A területnek is nevet adó központi templom körül csatorna húzódik, a vízen tükröződik a napfény. A Visnu-szentély mellett itt régen fürdő és könyvtár is volt. Öt híres tornya emelkedik a magasba, de az igazi csoda közelről látszik. A köveket megfaragták, a falak történeteket, legendákat mesélnek el. Bár itt találkoztam a legtöbb turistával, nem ez lett a kedvencem. Vezetőnk elvitt minket egy olyan szentélyhez, amely egy piramishoz hasonlított, körülötte oszlopok, tornyok, faragott falak, elefántokkal, harcosokkal, szörnyekkel. Szinte beleborzongtam. Jobban megfogott, mint a dzsungeltemplom. Pedig itt is láttam csodát: a fák ránőttek a templom tetejére, a gyökerek ugyanakkor lelógtak a földbe. Olyan volt, mint Tarzan tanyája. Volt idejük nőni a növényeknek, hisz a templomegyüttes feltárása csak a XX. század elején kezdődött el. A kutatók szerint ez lehetett a titokzatos khmer birodalom központja. Az épületeket 900 és 1300 között emelték, aztán 1440 körül valamiért elnéptelenedett. A dzsungel benőtte a titokzatos helyet, és csak 1860-ban fedezte fel újra egy francia kutató. A világháborúk után már jöttek ide turisták is, ám amikor a 70-es években a vörös khmerek átvették a hatalmat, mindenki elmenekült. Bár néhány oszlopot céltáblának használtak a gépfegyveres lőgyakorlatokhoz, nagy kárt azért nem okoztak.
A 90-es évektől már annyi turista érkezett ide, hogy aszfaltozott utat is építettek. A közeli városkában szuvenírboltok nyíltak, és egymást érik az éttermek. A kedvencem az angkori templommal szemben lévő étkezde. Igaz, hogy a mosdóban bolhás lettem, de a khmer specialitások remekül sikerültek. Nemcsak megúsztam hasmenés nélkül, hanem még ízlett is a furcsa szárnyas. Ennél többet pedig már igazán nem kívánhattam.


Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!