A demokrata az, aki nem fél és nem engedi magát megfélemlíteni, olvasom valahol, és mit tapasztalok?

Nagy nevettetőnk mondja, miniszterként megkérdezné a nővérkét, miben
segíthetne neki ahhoz, hogy jobb legyen az egészségügy, meg azt, hogy
egyetért a nyilatkozóval, akit irritál a kordon az ország első háza
előtt, s miután irritálja, ezért már megy is ledönteni, s hogy az meg
szégyen, hogy a politikus nem mer a nép közé menni a térre!


Kedvelem ezt a műsort, mert amikor a beszélgetőtárs azt találja mondani, hogy a rendszerváltás előtt nem volt kordon, nem volt tüntetés az említett helyen, akkor a humorista elbizonytalanodik, és már mondja is, valóban ma már meggondolná, hogy éjszaka gyalog menjen a szigeten vagy a pesti utcán. A politikus persze menjen be bátran a felheccelt tömegbe.
Igen, amikor olyan világban élünk – vagy csak ez kap nagyobb hangsúlyt, nyilvánosságot? –, hogy egy családi veszekedés, iskolai diákvita, munkahelyi szóváltás következménye lehet a pofon, a durva verekedés, hogy előkerülhet a kés, hogy a hatósági felszólításra halálos pisztolylövés a válasz, akkor mit mondjunk a gyermekeinknek, a fiataloknak, az embertársainknak?
A vállrándításon kívül mit csinálhatunk akkor, amikor nincs olyan információs csatorna, ahol saját napi nyomorúságunk bemutatása mellett, majd minden este szenzációként – hogy ne mondjam, példaként – hírül adják, hogy hol ki, kit lőtt le, tartott túszként rettegésben iskolában, munkahelyen?
Amit egykor, nem is olyan rég, csak a háborús és katasztrófafilmekben láttunk, az itt van közvetlen közelünkben, az utcán, a boltban, a munkahelyen!
Ki vagy kik lesznek – s főleg mikor? –, akik egyszer csak azt mondják, hogy elég! Legyen vége az önpusztítás ezen vállfajának, hogy nem ilyen  közegben akarjuk felnevelni gyermekeinket, hogy be kell tartani és tartatni a törvényeket, s bűnhődjön, akinek bűnhődnie kell – de nem majd évek múltán, hanem belátható időn belül!
Felmerül a kérdés, érdeke-e ez a mindenkori döntéshozó politikusoknak?
Nem áll közel hozzám az a helyi politikus aki egyben egy megyei intézmény pályázaton elnyert vezetője is. Mindig figyelemmel, sőt időnként szimpátiával figyelem a mindkét oldalt megfelelő érvekkel alátámasztó kritikáit. A kitartó, következetes, határozott, ellenzéki magatartása cselekvésre késztette (kényszerítette?) az állami főnökeit s a megszorításokra hivatkozva összevonják az intézményeket. Így megszüntetik vezetői állását, sőt elegánsan teszik, mert egy másik vezetőre bízzák az elküldését!
Nem kell gyűjtést indítanom a fent említett politikusnak, nem fog éhezni, de történetén sok demokrata elgondolkodhat, s bizony negatív példaként tanítani kellene!   
Sógor Ferenc, Sopron

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!