Kezdettől fogva értelmezhetetlen számomra a március 9-i népszavazás
megrendezése. Alkotmányunk tiltja a költségvetést érintő népszavazási
befolyásolást, mert nyilvánvaló, hogy ahhoz tájékozott, hozzáértő
emberek kellenek.

Most az mindegy, hogy bevételi vagy kiadási oldalról van szó, mert mindkettő egyformán befolyásol. Ezért érthetetlen az alkotmánybírósági állásfoglalás. Gyakorlatilag minden költségvetésnek azonosak a szabályai, és egyformán hatnak rájuk a bevételi, vagy a kiadási oldal változásai. (Január hónapban is készítettem egy most alakult egyesületnek több 10 milliós költségvetési tervezetet.) Ezeket a költségvetéseket minden esetben az elnökségek készítik (vagy készíttetik) és hagyják jóvá. De nem a tagság! Mert ezekhez bizonyos hozzáértés és egyéni felelősség tartozik. Ennek igazolására szabad legyen néhány jelentős közéleti-pénzügyi személyiség véleményét idézni.
Paul Lendvai: „Ha én most Magyarországon élnék, természetesen el sem mennék szavazni, hiszen pusztán azzal, hogy részt veszek benne, bizonyos értelemben elfogadom a legitimációját, …ami az Alkotmánybíróság döntését illeti, …tulajdonképpen politikai hiba volt.”
Fekete János: „Az előttünk álló legfontosabb feladat az államháztartási hiány csökkentése, az elindított reformok (egészségügy, nyugdíjrendszer, oktatás, közigazgatás, önkormányzat) következetes továbbvitele… Úgy hiszem, a 2010-ben esedékes parlamenti választásokon a választópolgárok többsége ismét a szocialista-liberális koalícióra fogja szavazatát adni.” Volna még több idézet Gábor Györgytől, a néhai Tom Lantostól, Debreceni Józseftől, de függetlenül attól, hogy az Alkotmánybíróság módot kreált a népnek, amely döntő többségében az adott kérdésekben laikus jó szándékkal sem tud megfelelő határozatot hozni. Legfeljebb valamelyik párt értelmezését alkalmazza, ami viszont lehet politikai indíttatású is. Az a tényállás azonban, ami a tényleges bombamerényletektől a verbális kardcsapásokig sok társadalmi krízist létrehoz, egy nagyon aljas (az országra, a társadalomra nézve) kártékony politikai cselekmény. Nem tudom elképzelni, hogy egy demokratikus államban az Alkotmánybíróság és az államelnök hogyan lehet politikailag annyira befolyásolt, hogy egy átlagos képzettségű, normálisan gondolkodó állampolgár nem tudja elfogadni a népszavazásra, és az ezzel összefüggő kérdésekre vonatkozó határozataikat.
Az bizonyos, hogy demokráciánk, politikai elitünk (ez utóbbi nem éveiben) fiatal, tapasztalatlan, és nem teljesen tisztességes. Jászkun őseim ilyenkor azt mondták, nem baj; „fiatal kurva, öreg szent”. (Elnézést a szóhasználatért, de másképp nem lehet kimondani). Én is bízom abban, hogy az idő teltével ez a girbe-gurba vonal kiegyenesedik, a kormányzat és az ellenzék viszonya normálissá alakul, és a társadalom nem az utcán dühöngve, gyújtogatva, hanem a demokrácia szabályai szerint nyilvánítja véleményét.
Én életemben eddig minden szavazáson részt vettem. Sőt! Félegyháza térségében (5-ös választókörzet) a rendszerváltás után öt évig választási bizottsági elnök voltam. De a mostanira nem megyek el. Ez ésszerűen gondolkodó embernek nem való.
Id. Terjék Gyula Gáspár, Kiskunfélegyháza

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!