Falusi Mariann: Át kell lépnünk a műfajok határát

Az RTL Klub Csillag születik című legújabb tehetségkutató versenyének első hivatalosan bejelentett zsűritagja Falusi Mariann. Az énekesnő 1983-ban megnyerte a Ki mit tud?-ot, most a zsűriasztal másik oldalán ülhet. „Annak, aki szerepelhet egy ilyen versenyen, fantasztikus érzésben van része. Nem csak a szereplés, de a kecsegtető lehetőségek miatt is. Ami azonban a legfontosabb, hogy az ember hogyan teljesít, saját magának mennyire fontos az, amit csinál. A Csillag születikben lehet, hogy egy kardnyelőt kell összevetni énekessel, vagy táncost egy bűvésszel. Borzasztóan nehéz lesz a döntés, hiszen nekünk gondolatban át kell lépnünk a műfajok határait. Azt kell néznünk, hogy mennyire aktív, mennyire sodró a produkció, bármiről is legyen szó” – mondta el.

Falusi Mariann szerint egy tehetségkutató verseny nyertesének sem szabad teljesen elengednie magát. „A kezdeti ismertség, felkarolás után muszáj a saját lábára állnia, és a saját útján haladnia, sok munkával és fáradtsággal. Különben nem marad más, csak egy ember, aki beleült a készbe. Tudatosítania kell magában a győztesnek, mi az, amit ehhez ő hozzá tett, mi az, amit ebből meg tud tartani.”

Elmondta, ahogyan a magyar popzenei élet, úgy a tehetségkutató versenyek is lényeges változáson mentek keresztül. „Tinédzser koromban a magyar zenei világ nagy vonalakban a következő volt: egymást teszteltük, hogy Illés vagy Omega. Aki egy kicsit arrébb is nézett, az esetleg a Metró zenekart szerette. Jómagam illéses voltam” – emlékezett vissza. „A Ki mit tud? akkoriban mást jelentett, mint a mai tehetségkutató versenyek. A karrier szempontjából konkrétan semmit. Nem kötöttek utána lemezszerződést, nem keresett újságírók hada. Bemutatkozási lehetőség és játék volt, ettől függetlenül érzelmileg nagyon sokat jelentett nekem. Mérföldkő volt számomra, hiszen ezután döntöttem véglegesen a könnyűzene mellett.”

Az énekléssel komolyan a gimnázium második, harmadik osztályában kezdett el foglalkozni. „Az volt a divat, hogy a szünetben a hátsó lépcsőház fordulójában együtt szívtuk a mezítlábas cigit, amivel le is buktam az énektanárom előtt, mivel megérezte rajtam. Cigaretta vagy éneklés – mondta, és én azóta nem gyújtottam rá. A klasszikus műfaj érdekelt, operaénekesnek készültem. 1983-ban azonban saját ötlettől vezérelve elindultam a Ki mit tud?-on, amit megnyertem. Ekkor már a könnyűzene felé fordultam, úgy érzem jó döntés volt, közelebb áll hozzám. Nem olyan típus vagyok, akinek példaképe volna és nem elérni akartam valamit a zenéléssel. Csak csináltam, mert jólesett és ezt a hozzáállást azóta is megtartottam, nincs bennem semmiféle harciasság, törekvés.”

Számára a zsűrizés mindenekelőtt felelősségteljes érzés. „Azt nem mondanám, hogy félek tőle, de tisztában kell lennem azzal, hogy életutakat változtathatok meg akár egyetlen rossz vagy jó szavammal. Mivel nagyszabású show-műsorral van szó, én is megpróbálok vicceseket mondani, és remélem, hogy a zsűri összetétele olyan lesz, hogy mi is tudjuk majd szórakoztatni a nézőket. Azonban sosem felejtem el komolyan venni azt, amit kell. Ahogyan az indulók is komolyan vették a felkészülést. Minden produkcióra kíváncsi vagyok, amiben az ember megmutatkozik. Szubjektíven fogok dönteni, nem messziről figyelem, miket művelnek ezek az emberek. Én, mint néző, teljes érzelmi lendülettel vetem bele magam a játékba.”

Az énekesnő szerint, ha valaki a saját számával már túlélt egy több tízezres válogatást, túl van a nehezén. „A győzelem csupán egy pozíció. Ilyen megmérettetésen a folyamat a legjobb.” 

Á.D.