Gondolom, sokan így vélekednek ma Magyarországon. Miért nem megyek „népszavazni”? Több oka is van:
Átlátszóan álságos urnákhoz hívni „az embereket”, a lihegő, hataloméhes párt(vezér) parancsára.
Mára már minden gondolkodó ember tudja, hogy a szavazás nem a három kérdésre adandó válasz, hanem kormánybuktató politikai szándék koholta kényszerpróbálkozás, ügyeskedés, hangulatkeltés, politikai tőkekovácsolás.
Drága – ötmilliárd forintba kerülő – játék a szavakkal.
Az Alkotmánybíróság érzékelhetően joghézag „alapos gyanújában” leledzik. Csak így bújhatott be (ki) a „hézagba” Fundamentalista Mohamed. (Orbán Viktor)
A köztársaság elnöke a Fidesz-igenekre szavaz. „Pártatlan” példamutatás. Nem megyek szavazni!
Alaposan meggondolta-e az SZDSZ, hogy szocializmusellenes, Kádár-ellenes (értelmi döntésre) hív fel, az elmenni szavazni és a nemet mondani mentén? Ugyanis, „az emberek” jelentős része érzelmi alapon voksol, és zömük nem Kádár ellenében. (Taktikai, stratégiai hiba egyszerre, s PR-pszichológiai baklövés.)
A baloldal eleve nem tartotta fairnek ezt a népszavazósdit. Akkor a koalíció legyen ebben is koalíció, és együtt arra hívják fel minden órában „az embereket”, hogy ne játszanak a Fidesszel közös „homokozóban”, s maradjanak otthon. A részvétlenség megbuktathatja a Fidesz zsaroló politikáját. S kész. Ehelyett taktikáznak, ilyet is, olyat is mondanak. Meg semmit. Nem itt és nem most kell a két pártnak a különbségeit felmutatni. Érdekeik most – is – közösek, közösen kellett volna fellépniük. Kár, hogy nem így történt. Megfizetnek érte. Besétáltak a Fidesz csapdájába. Nagy politikai, lélektani malőr! Kihathat 2010-re.
Nem megyek „népszavazni”!
Hajdú Árpád, Debrecen
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!