Hazajöttem, bekapcsoltam a rádiót, és meghallottam az örömhírt: Morvai
Krisztina lemondott. Az első gondolatom az volt: Istenem, uram, mi lesz
most a magyarokkal, ki fog bennünket megvédeni? Árvák lettünk! De
azonnal magamhoz tértem, és gondolkodtam: vajon miért is várt eddig a
lemondással? Miért volt fontos az ő szerepe az úgynevezett civil
jogászbizottságban? Persze a mai napig nem tudom, hogy mi is ez a
szervezet.
Ami még nagyon nevetséges: a rádióban bemondták, hogy ezt a hírt „maga a jogász tudatta kedden a távirati irodával”. Meg tudja ezt valaki is érteni? Például, én betelefonálok a távirati irodába, és azt közlöm, hogy lemondok az ingyentej-osztogatási alapítvány vezetéséről. Ezt is hírnek veszik? Még azt is bemondták, hogy ez a távirati iroda érdeklődött az „emberharcos” jogásztól, hogy szegényke miért mondott le, mire ő nem kívánta részletesen kifejteni távozása okát.
Nagyon remélem, hogy hamarosan lemond az egyetemi tanári állásáról is, mert egy ilyen „tanárnőnek” ott sem lehet helye. Szeretném, ha a lányaim még véletlenül sem lennének Morvai diákjai.
Befejezésül: Morvai Krisztina azt mondta a távirati irodának, hogy tovább folytatja a magyar emberek méltóságáért (?) és emberi jogáért (?) végzett munkáját. Kedves Morvai asszony! Ebből tényleg nem kérünk!
Szallai Judit, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!