Miből lesz a cserebogár?

Az ivarérett szárnyas rovarok áprilisban, májusban jelennek meg tömegesen, levelekkel táplálkoznak, és alig 5-7 hétig élnek. A nőstény 10-20 centiméteres mélységben egyesével helyezi el 60-80 petéjét a föld felszíne alatt. A pajorok 4-6 héten belül kelnek ki, és erős szájszervükkel különféle növények gyökereit fogyasztják. Az óriási étvágyú cserebogár mind pajorként, mind kifejlett állapotában súlyos károkat okoz a kert-, mező- és erdőgazdaságnak – egyszóval a nemzetgazdaságnak, végső soron minden embernek. Nem veszélyeztetett faj, a szakemberek biztosan tudják a módját, hogy kell ellenük védekezni.
Velük majd csak elboldogulunk, de: „jaj, mit tegyünk olyannal” (Baranyi Ferenc költeményéből idéztem), aki emberfia létére, már fiatalon arra használja összekapart kevéske tudományát, hogy közhangulatot mérgezzen, a laikus közönség jogállamba, a törvények uralmába vetett hitének ártson, és maradék bizalmát is lerombolja?
Mit lehet mondani egy olyan joghallgatóról, akit a jobboldali médiában mutogatnak (Magyar Hírlap, február 18.), aki (megbízóival együtt) – különösen hangoztatott jobboldalisága ellenére – még azt sem tudja, hogy a törvény – mint a  hierarchiában „alatta levő” minden más jogszabály maximája, illetve kerete – a  pluralista parlamentáris demokráciában –, a jogállamban már nem „az uralkodó osztály törvényerőre emelt akarata” (Lásd: Állam- és jogelmélet. e. j. Bp. 1958.)? Milyen joghallgató az, aki a jog mibenlétéről és szerkezetéről még azt sem tudja, hogy a hatalmi ágak megosztása útján létrejött törvényhozó hatalom „műhelyé-ben”: a parlamentben – a jogalkotásról szóló törvénynek megfelelően – a törvényjavaslatokról lefolytatott viták és a módosító indítványok felőli döntések után, a demokratikus választáson mandátumhoz jutott képviselők (egyszerű, vagy ún. minősített) többségének szavazataival elfogadott, kötelező érvényű jogi normaszövegek – tehát maguk a törvények – a magyar jogrendszer pillérei?
A törvény tartalmának pedig kettős a jellege, mely egyfelől a rendelkező részt jelenti, másfelől pedig a szankciót, azaz a rendelkező részt megsértőkre nézve joghátrányt helyez kilátásba. A jogi normát a kikényszeríthetőség lehetősége különbözteti meg a társadalom egyéb magatartási szabályaitól. A Magyar Köztársaságban a jogi norma követése közhatalmilag – törvényes eljárásban – minden jogalannyal szemben kikényszeríthető. Minden magyar állampolgártól, lett légyen bárminő nagyságú közjogi potentát.
Ezeket a tényeket az (állítólagos!) joghallgató figyelmen kívül hagyja, vagy fogalma sincs róluk (amiért is szégyellje magát az is, akinél kollokvált vagy szigorlatozott, és „átment”). Mert mit is írt a félrevezetett, és az embereket félrevezetni szándékozó jogász-lárva? Nehezemre esik leírni de hogy érzékeltessem mérhetetlen cinizmusát és a jog – közigazság –világától fényévekre eső zavaros agyszüleményét, idemásolom néhány mondatát: „Sólyom László… megtagadhatja a törvény  aláírását. Mert mi is történne, történhetne jogilag ez esetben? A kormánykoalíció feltételezhetően őrjöngene, a szocialista és balliberális jogászok alkotmánysértést kiabálnának. Nyakó István a köztársaság végéről vizionálna és kész. Igen, kész.” (sic!!!) „A hangoskodások ellenére a törvény nem lépne hatályba, mert hiányozna onnan az aláírás. A kormánypárt kezdeményezhetné, hogy az Országgyűlés emeljen vádat Sólyom László ellen, aztán az Alkotmánybíróság (mint rendkívüli büntetőbíróság) elítélhetné az állítólagos törvénysértés okán az államfőt. De hát az Országgyűlésben a kormánypártoknak nincs meg a kétharmados többségük mindehhez, és a Fidesz úgysem szavazna Sólyom László ellenében... Az a kis papírfecni, az egészségbiztosítási törvény, továbbra is aláíratlanul heverne az elnöki íróasztalon. Mert mi, jobboldaliak, viszont tudnánk, hogy a jog nem a jogszabályban, hanem az emberi akaratban van.”
Ez elborzasztó! Az is nagy baj, hogy egy jogásznak készülő fiatalember ezt az agyrémet az orbáni „oszt jó napot!” mintájára kigondolta és leírta, De még nagyobb baj, hogy ha az ilyen zavaros, puccsista és anarchista felhangokkal teli, mindenkit megsérthetőnek, megalázhatónak és kijátszhatónak tartó iromány az egyik „új magyar nábob” farzsebéből kilógó, jobb sorsra érdemes Magyar Hírlapban jelenhetett meg.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!