Vérző Oscar: bizarr filmek éve Hollywoodban

Hétfőn a daruk helyrebillentették a Hollywood Boulevardon álló Kodak Filmszínház bejárata mellett a hatalmas Oscar-szobrokat. Szerdán kigurították a 160 méteres vörös szőnyeget, melyen a legdivatosabb sztárok egyenként egymillió dolláros reklámértékű, ám néha ennél is többe kerülő ruha- és ékszerkollekcióikban fognak végigparádézni. Péntekre szalonképessé tette szövegeit a népszerű amerikai komikus John Stewart, a gála házigazdája. Szombaton John Travolta elpróbálta a tánclépéseket, melyeket a Bűbáj betétdalának felkonferálásakor fog ellejteni. Minden készen áll az év legrangosabb filmes díjátadójára, az Oscarra.
Bár az Oscar-díj nem feltétlenül minőségi fokmérő, a Filmakadémia egykori könyvtárosának bácsikájára hasonlító szobor csaknem 6000 filmipari bennfentes véleményét tükrözi a legkiválóbb alkotásokról és a tengerentúli filmgyártás különféle irányzatairól. Az Oscar akkor a legizgalmasabb, ha ez a vélemény kellőképp sokszínű, ahogy az idei legjobb film díjára jelöltek sora is.
A két, nyolc-nyolc díjra jelölt alkotás, Paul Thomas Anderson Vérző olaja és a Coen fivérek Nem vénnek való vidék című drámája sötét, felkavaró műalkotások, nem ígérnek a nézőknek könnyed filmélményt s boldog véget. Néhány éve az ilyen filmeket még legalább is különcnek, s talán még érthetetlenek, zavarosnak is tartották – így volt ez Anderson korábbi, meg nem értett művei, a Boogie Nights, vagy a Magnólia esetében is. Az utóbbi években azonban a Filmkadémia számos fiatalabb, nemzetközi műhelyekben munkálkodó színészt, rendezőt, írót és filmest vett fel szavazói sorába. Talán az ő érdemük is, hogy ez a két, cseppet sem hétköznapi film uralja az idei Oscart.
A két dráma meglepően sok ponton összeér: ugyanaz a forgalmazó, a producer, de még a texasi senki földje is, melyen mindkettő játszódik. Egymáshoz annyira közel forgatták őket – ahogy Ethan Coen elmesélte az Entertainment Weekly szórakoztató portálnak –, hogy a Nem vénnek való vidék stábjának amiatt kellett leállni, mert belógott a képbe a Vérző olaj forgatásán fejgyújtott olajkút fekete füstfelhője. Mindkét film közös vonása az is, hogy az emberi lélek sötét oldalát tárják fel a nézők előtt, bár sem a Daniel Day-Lewis, sem a Javier Bardem által alakított főhős nem egyértelműen negatív karakter. Az AP hírügynökség szakírói szerint végül a Nem vénnek való vidék lehet a szerencsésebb film, mert a Vérző olaj már olyannyira bizarr, hogy aligha veszi be az Oscar-szavazók kényes gyomra.
Azért ne gondoljuk, hogy mostantól a súlyos művészfilmek új korszaka kezdődik Hollywoodban. A régi vágású mozi hívei is hallatják még a hangjukat, a Filmakadémia legjobb idegen nyelvű filmeket jelölő tagjai például elsősorban férfiak főszereplésével készült, a barátságról és a hősies áldozatvállalásról szóló, klasszikus mintákat követő filmeket válogatták be. De sem Julian Schnabel Szkafander és pillangó című alapműve, sem a francia Piaf, sem a Khaled Hosseini bestselleréből forgatott Papírsárkányok nem került be a jelöltek közé. Nem vesz részt a versenyben a cannes-i Arany Pálma-díjas román film, a 4 hónap 3 hét 2 nap, és az iráni képzőművész Marjane Satrapi képregényei-ből készült animáció, a Persepolis sem. (Vagyis a Persepolis végül a L’ecsóval és a Vigyázz, kész, szörf! című gyerekfilmekkel versenyez a rajzfilm kategóriában. A film készítői talán már annak is örültek, hogy beválogatták művüket az Oscarra, ezért nyelték le a méretes békát.) Ez a sok fiaskó már nem csak a laikusok szemét bökte, maga a jelölőbizottsági elnök is a szavazás reformját sürgette pironkodva.
A legjobb film díjára jelöltek között a hagyományosabb ízlésű szavazók a Vágy és vezeklés támogatása mellet döntöttek. Bár az Ian McEwan sikerkönyvéből készült film valójában nem kevésbé tragikus és felkavaró, mint a Vérző olaj vagy a Nem vénnek való vidék, legalább vonzó embereket láthatunk csinos jelmezekben, rendkívül tetszetősen fotózva. A filmben Keira Knightley játssza Ceciliát, a házvezetőnő fiába beleszerető, boldogtalanságra ítélt arisztokrata lányt. Őt a legjobb színésznőnek jelölték, míg a húgát, Brionyt alakító 12 éves ír színésznőt, Saoirse Ronant a legjobb női mellékszereplőnek.
A középen állók a legjobb rendező díjára is jelölt Tony Gilroy jogi thrillere, a Michael Clayton és a Juno között választhattak. A George Clooney főszereplésével készült filmben Clooney a jófiú, és persze győz is a gonosz összeesküvőkkel, a korrupt és gondatlan cégbirodalommal szemben. A film azonban nem ennyire egyszeregy: rendkívül okosan felépített, csavarokban bővelkedő a sztori, ráadásul kiváló színészi teljesítmények is emelik fényét – ezért is olyan népszerű a Filmakadémia (többségben lévő) színész tagjai köré-ben. A Juno története mondhatni tipikus amerikai mese egy megesett tinilányról, akinek a kötelező megpróbáltatások után végül csak jóra fordul a sorsa. Talán a sok súlyos dráma és a klasszikus románc mellett a Juno lehet a nevető ötödik? Ám akármennyire elbűvölő film a Juno, egy vígjáték négy dráma között leginkább is kakukktojás, és a Szerelmes Shakespeare-t leszámítva az utóbbi 20 évben nem választottak komé-diát legjobb filmnek. A Washington Post amerikai napilap publicistája szerint mikor az öt jelölt ennyire különböző filmes kultúrát képvisel, a nyertes minden bizonnyal nem a többség véleményét jeleníti meg. Ennyit arról, hogy az Oscarokból megtudhatjuk, merre is halad a hollywoodi filmgyártás…
Már a jelölések januári kihirdetése óta Daniel Day-Lewist tartják a legesélyesebbnek a legjobb férfi, Julie Christie-t pedig a legjobb női alakítás díjára, a gála előtt pár nappal azonban megint mindenre alászállt a lila köd. Különben is, a The Envelope, a Los Angeles Times díjkiosztókról tudósító blogjának publicistája szerint „az Oscaron soha sincs egyértelmű befutó, hisz Hollywood tele van csökönyös, ellentétesen gondolkodó emberekkel”. A filmvilág amerikai Mekkájában amúgy is szeretik a meglepetéseket, ezért előfordulhat, hogy végül mégiscsak George Clooney és a korábban a Taxi-filmekből ismert, Edith Piafot alakító francia színésznő, az Arany Glóbuszt is elnyerő Marion Cotillard viszi el a legkiválóbb színészeknek járó szobrot.
Clooney ellen szólhat, hogy tavaly kapott szobrot, és itt ritka az újrázás, hacsak nem valami eget rengető produkcióval áll elő valaki.  Day-Lewist sem szeretik kevésbé a Filmakadémia szavazói. A rendkívül alapos szereptanulmányairól híres 50 éves színész kapott már Oscart 1989-ben, A bal lábam című filmben nyújtott alakításáért, ezen felül még kétszer jelölték, az Apám nevében és a New York bandái című filmekért. A Vérző olaj szadista olajmágnásának szerepében is kifinomult, maximalista színészi munkát láthatunk, és – a brit Maxim magazin kritikusa szerint – Day-Lewis óriási alakítása magával ragadja azokat is, akiknek maga a film nem tetszik. A Filmakadémia tagjai azonban jóval kevésbé csípik a rosszfiúkat, mint a jófiúkat. Márpedig George Clooney az idén nagyon is jó fiút játszik... A legjobb férfi színész díjára jelöltek közt találhatjuk még a Sweeney Todd, a Fleet Street daloló démoni borbélyát, Johnny Deppet és Tommy Lee Jonest, az „Into the Valley of Elah” főhősét. Mellettük Viggo Mortensen, az orosz maffia nagy-britanniai működéséről szóló – rendkívüli erőszakos, s talán épp ezért nem is túl közkedvelt – David Cronenberg-film, az Eastern promises – Gyilkos ígéretek főszereplője is esélyes a legjobb színész díjára. Bár Mortensen zseniálisat alakított, valószínűbb, hogy a két nagy hal, Day-Lewis és Clooney között dől el a díj sorsa.  A legjobb férfi mellékszereplőket tekintve a legkevesebb a kétely, hogy Javier Bardem spanyol színész kaphatja a díjat (miután már minden létező elismerést elnyert a szereppel). A Nem vénnek való vidék pszichopata gyilkosának ábrázolása olyan hitelesre sikerült, hogy Bardem kis híján maga is beleőrült. Ebben a kategóriában találjuk még a méltatlanul alulértékelt Charlie Wilson háborúja egyik briliáns színészét, Philip Seymour Hoffmant. A Tom Hanks és Julia Roberts nevével fémjelzett, fölöttébb szórakoztató politikai krimi ezenkívül jelölést sem kapott. Talán kell még pár év, mire az amerikaiak ironizálni tudnak azon, hogyan fegyverezték fel a tálibokat, eredetileg a szovjetek ellen.
Cate Blanchett az egyetlen, aki két kategóriában is díjat kaphat az idén, ezzel csatlakozott ahhoz a 10 kiváló színészhez – köztük Al Pacinóhoz és Sigourney Weaverhez –, akiket egyazon évben duplán jelöltek Oscarra. A harmadik gyermekével várandós Blanchett lenyűgöző metamorfózison esett át Bob Dylan egyik alteregójaként az Ott sem vagyokban, amiért a legjobb női mellékszereplőnek választhatják. A legjobb női alakítás díjára pedig az Elizabeth: Az aranykorban az uralkodónő megformálásáért jelölték. A legjobb színésznők versenyében azonban a Dr. Zsivágóból is ismert, még mindig épp olyan elragadó Julie Christie-t tartják a legesélyesebbnek, kifinomult és őszinte alakításáért már az Arany Glóbuszt is megkapta. A 66 éves színésznőnek ez a negyedik Oscar-jelölése, és ha nyer, második szobrocskáját veheti át, 42 évvel a Darling sikere után. Christie a szívszorító, ám nagyon hétköznapi történetben egy Alzheimer-kóros asszonyt alakít, aki egy negyvenéves szerelmet felejt el pár hét alatt, mélységes fájdalmat okozva férjének. Matematikailag ugyan rontja az esélyeit, hogy az Oscar-szavazók a fiatalságért lelkesednek: az utóbbi 15 évben a nyertesek közül csak ketten voltak 50 évesnél idősebbek – egyikük a tavalyi győztes Helen Mirren. Az elbűvölő francia színésznő, Marion Cotillard egyébként Sophia Loren után az Oscarok történelmében a második lehetne, akit külföldiként a legjobb színésznőnek választanak.
A legjobb rendezők között a Coen testvérek, Paul Thomas Anderson és Tony Gilroy mellé meglepetésre bekerült a Juno rendezője, Jason Reitman (Ivan Reitman vígjátékrendező fia), akinek ez a második nagyjátékfilmje a Thank You for Smoking után. S ott van Julian Schnabel is, akit most már tényleg nem csak világhírű kortárs festőként tarthatunk számon. A Mielőtt leszáll az éj sikere után a Szkafander és pillangó sem csupán a művészi filmekre fogékonyabb európai közönségnek lett kedvence. Az AP szakírói szerint a legjobb rendező, egyben az este abszolút győztese a Coen testvérekként fogalommá vált kétfejű, egy hullámhosszon gondolkodó és kivételes képzelőerővel megáldott filmes személyiség lehet.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!