M. Kiss Csaba nem csak borzongatni szeretne

 „Mikor a rendszerváltás szele alábbhagyott, sajnos az újság nem találta új helyét, így hamarosan otthagytam. Már akkor is volt két csemetém, így mindenképp főállásban akartam dolgozni. Elmentem a városházára szóvivőnek. Két hónapnál tovább azonban nem bírtam, hiszen folyton azt kellett mondanom, amit mások gondolnak, öltönyben kellett bejárni dolgozni, ráadásul reggel fél nyolcra” – mondta nevetve. „Itt jutott eszembe, hogy csináljak egy talkshow-t. Akkoriban ez még újdonságszámba ment Magyarországon, Miskolcnak pedig úgy hiányzott egy kulturális esemény, mint egy falat kenyér. Kibéreltem a Kamaraszínházat, még a plakátokat is én ragasztgattam éjjelente. A jegyeket azonban hamar elkapkodták, és nemsokára nagyobb terembe kellett költöznünk. Az üzlet beindult, ebből éltem évekig. A vendégek soraiban többek közt az akkori ismert televíziósok is ott voltak, és Budapesten beajánlottak az Ablak szerkesztőségében. Olyan volt, mint a mesében, nem kellett soha kilincselni” - emlékezett vissza a műsorvezető.
Az Ablaknál kezdte, utána, illetve párhuzamosan, az Egyenlegnél és az Objektívnél dolgozott, majd a Tízórai című műsorban. „1997-re nagyjából elegem lett a megbízható, vidéki fiú szerepköréből és először az RTL Klubhoz igazoltam, majd a TV2-höz. Amikor a kereskedelmi tévék beindultak, nekem is az volt az illúzióm, hogy tiszta lappal, két új országos csatornát indíthatunk, amelyeket majd nemes dolgokkal írunk tele. Ezt a szellemiséget azonban elnyomta az üzleti érdek. Jómagam nem kívántam egyetlen műfajnál sem leragadni, de leginkább a belpolitika érdekelt. A kezdetektől sosem az izgatott, amit azok az emberek mondtak, akik bármikor megjelenhettek különböző tévéműsorokban. Azokra a véleményekre voltam kíváncsi, amelyek a legkevésbé tudtak megjelenni, érvényesülni. A mindennapi ember véleménye érdekelt” – magyarázta.
Az M1-hez visszatérve szeretett volna egy Szempont típusú műsort készíteni, a vezetők pedig őt látták volna szívesen a Kékfény élén. Megállapodtak. „Félve vágtam bele a Kékfénybe, mert soha nem voltam bűnügyi újságíró. A műsor átalakítását együtt kezdtük Olajos Gergővel, aki szeritem a legjobb a szakmában. Érdekes volt számomra, hogyan lehet a szerkezetében, képi világában, hangnemében korszerűtlen műsorból fogyaszthatót csinálni úgy, hogy a tartalom megmaradjon. Bár a tartalom határait is igyekeztem kibővíteni. Egyszóval nem csak a puszta borzongatásra akartam építeni a műsort. A nézettségi mutatók nem rosszak. Hetente 1,2 millió és 900 ezer között mozog. Mondjuk, amikor a Győzike show ment, akkor csak az alsó határon volt. A Szempont 400 ezer nézővel indult, most stabil 600 ezret mondhat magáénak. De a Barátok közt szüneteiben a nézők jellemzően minket választanak... A huszönötödik adás után volt egy Szonda Ipsos-felmérés. Tárgyilagosnak, elfogulatlannak, feldolgozási minőségében alaposnak tartották a nézők a Szempontot. Ezért szeretem én is, úgy gondoltam, ilyen műsort kell csinálni. Ami ebben a felmérésben elkeserített: huszönöt adás után a tévénézők csupán negyven százaléka ismerte a Szempontot. Azt gondolom, hogy ezen a mutatón csak lényegesen több pénzzel javíthatnak az induló műsorok.”

Á. D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!