Egyszerűbben, könnyebben

 Nagy Miklósné budapesti olvasónk azt kérdezi, miért írjuk megcsonkítva a kettőzött kétjegyű mássalhangzók közül az elsőt egyes szavakban, például: asszonynyal, öccse, visszük. Simonyi Zsigmond nyelvész javaslatára. Simonyi a XIX. és a XX. század fordulóján terjesztette elő módosító tervezetét, de ekkor még nem fogadták el. Később, amikor az oktatási miniszter Simonyit bízta meg az iskolák számára készítendő helyesírási szabályzat összeállításával, a tudós saját javaslatait is beleszőtte a munkába. Ettől kezdve elterjedt az egyszerűsítő írásmód. Végül az Akadémia is elfogadta, 1922-ben.

Ehhez a kérdéshez kapcsolódik Garasos Antal debreceni levélírónk felvetése. Olvasónk az „utca” szó írásmódjának történetéről ír. A cz helyett c betűvel szintén 1922-től kezdve írjuk az utca szót. Ettől az évtől kezdve fogadta el az Akadémia a c hang jelölésére a cz helyett a c betűt. Érdekes, hogy a c hangnak a XII. század első felében még öt különböző jele volt, később ezek száma csökkent, majd 1922-ben lett hivatalos a jelenlegi forma.

Nemesbüki András keszthelyi olvasónk furcsa nevekről ír. Felesége például a hévízi Szent András kórházban gyógykezeltette magát, és nem értette, miért szólítja az összes ápolónő „Bandikámnak” az egyik idősebb férfit. Végül a beutalt beteg elmagyarázta: őt Bandikám Endrének hívják, úgyhogy nem tekinti bizalmaskodásnak, ha mindenki Bandikámnak szólítja. Nemesbüki András felsorol még néhány furcsa, de létező személynevet: Ondó István, Bugyi József, Kasza Blanka, Nemoda Buda. Olvasónk hibának tartja, hogy több nagyon szép keresztnevet manapság ritkán adnak a szülők gyermeküknek, annál többet használják a humoristák gúnyrajzaikban. Ilyen például az Aranka és a Lujza. Nemesbüki András szerint mind a két név szép és hangzatos. Az Aranka egyébként az „arany” származéka.

Továbbra is várom üzeneteiket a szerkesztőségbe, vagy az editor@mediacom.hu címre. A levelekre lehetőleg írják rá: „Nyelvelő”. 

Kiss Róbert Richard