A magyar öttusázók 1952 óta a sportág élmezőnyébe tartoznak, és világklasszisok sorát adták ennek az embert próbáló sportágnak. És minden olimpiára úgy utaznak ki, hogy dobogót várnak tőlük. Az elmúlt évben a székesfehérvári Horváth Viktor mind az Európa-bajnokságon, mind pedig a világbajnokságon aranyérmet szerzett. De már fiatal korában is felhívta magára a figyelmet, amikor a két- és háromtusa versenyeken indult. Amióta pedig „profi” öttusázónak számít, 6 Eb- és 8 világbajnoki aranyéremmel rendelkezik, amelynek zömét csapatban és váltóversenyben szerezte. Jelenleg úgy tűnik, hogy biztos tagja a Pekingbe utazó magyar sportolói küldöttségnek.
n Miként került kapcsolatba ezzel az összetett sportággal?
– Csenevész, gyenge gyerek voltam, ezért a szüleim úgy döntöttek ötéves koromban, hogy meg kell tanulnom úszni. Azaz úszással kezdtem sportolói pályámat, ahol ugyan kiugró eredményeket nem értem el, és amikor az úszószakosztály megszűnt, az edzők többünknek azt javasolták, hogy menjünk át az öttusaszakosztályba. Természetesen ilyen fiatalon az öttusáról még szó sem lehetett, ezért a kettő- és a háromtusával ismerkedtem meg először.
Hamar kitűnt, hogy később öttusázó lesz?
– Kéttusában nemigen értem el kiugró eredményeket, habár egy Magyar Kupa-versenyen a harmadik lettem. A háromtusa már jobban ment, mert a fiatalok számára rendezett kontinensviadalon az egyéni versenyben bronzérmes lettem, amíg a csapatversenyt megnyertük.
Igen összetett sportág, amelyet űz. Melyik számmal ismerkedett meg a legkönnyebben, illetve a legnehezebben?
– Hála istennek úgy érzem, mind az öt számban szinte azonos teljesítményre vagyok képes, de természetesen úszómúltamnak köszönhetően az úszás okozta a legkevesebb gondot, és a lovaglás volt az, amellyel nehezebben barátkoztam meg, főleg a félelem volt az, ami ebben közrejátszott. De amióta összebarátkoztam a négylábúakkal, a legkedvesebb számaim közé tartozik. A legtöbb gondot a vívás jelentette, és talán jelenti a számomra, mert hol feltűznek a „nyársra”, máskor pedig én teszem ugyanezt az ellenfelekkel.
Idén több nagy próba vár Önre és Önökre, a legfontosabb a pekingi olimpia lesz, de májusban Magyarországon rendezik az öttusa-világbajnokságot. Eddig négyüknek sikerült kiharcolnunk a pekingi kvótát. Mikor jelölik ki azt a két embert, aki részt vehet a játékokon?
– A budapesti világbajnokságig több Világkupa-versenyen lehet még jó eredményeket elérni, és majd a vébé után dönt a szövetség arról, hogy négyünk közül ki lesz a két utazó.
Mióta van edzésben?
– A pekingi Világkupa-döntőt követően kaptunk egy rövid pihenőt, de október 8-a óta megállás nélkül tréningezünk, naponta általában az utazásokkal együtt 8 órát töltök el a különböző számok gyakorlásával.
Nem tartozik a szerencsés versenyzők közé, hiszen jóval több érme lehetne még annál is, mint amit az előbbiekben felsoroltunk.
– Való igaz, néhány sérülés meggátolt abban, hogy több Eb-n ott legyek, de a legfájóbb az, hogy a 2004-es kontinensviadalt verseny közben kellett feladnom.
Rengeteget edz. Mi jelent kikapcsolódást?
– Elsősorban az az idő, amit a kisfiammal tölthetek. Ezenfelül pedig imádom az autóversenyzést, és ezen belül is a raliversenyeket. Ha időm engedi, akkor a helyszínen, ha nem, televízión nézem meg.
Első pillanattól kezdve Székes-
fehérvárott versenyez.
– Való igaz, és rengeteg segítséget kapok az Alba Volán Bericap klubtól.
Miként látja a nemzetközi mezőnyt?
– Akik eljutnak Pekingbe, azok közül senkinek a sikere nem okozna meglepetést, ezzel azt akarom mondani, hogy hallatlanul erős és kiegyensúlyozott a nemzetközi mezőny.
Ott volt a pekingi előolimpián, azaz a Világkupa-döntőn. Milyennek ítéli meg a körülményeket?
– Fantasztikusak a létesítmények, minden nagyon tetszett, és bízom benne, hogy a lovak is megfelelő képességűek lesznek magán a versenyen is.
Fluck Miklós
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!