Foci

Hosszabb (családi tragédia miatti) szünet után folytatom blogomat, s megint focihírre kaptam fel a fejemet. A két sportcsatorna márciustól közvetíti az angol másodosztály meccseit, vagyis láthatjuk majd a mi focistáinkat is, merthogy azok, válogatottjaink is, kivétel nélkül ott játszanak. Míg Dzsudzsák a holland bajnokjelöltnél parádézik, Gera és társai képtelenek feljebb lépni, noha visszatérőek a hírek leigazolásukról a magasabb osztályba. Ám éppen a legutóbbi angol kupameglepetés, a Liverpool veresége egy második vonalbeli csapattól jelezte, hogy ez csupán ott másodosztály: gyanítom, hogy egyetlen klubunk se rúgna ott, stílszerűen, labdába.

Talán majd a Fradi, az új angol tulajdonossal, amely - alighanem szintén stílszerűen - megvett egy magyar másodosztályú csapatot. Viszont visszatér a Fradiba Lisztes, akinek egykor ugyanúgy szurkoltam a Bundesligában, mint most Dzsudzsáknak. Nem is tetszett a Népszabi lekezelő cikke, hiszen Lisztes a Brémában nemcsak egy német bajnokcsapat tagja volt, hanem voltaképpen kulcsembere, játékmestere, ami azért mégsem semmi. Borzasztó lábtörése a bajnoki fináléban terítette le, és vetett véget vitán felül tündöklő pályafutásának. Legyünk igazságosak: Lisztes volt annyira sikerember Európa egyik vezető bajnokságának élcsapatában, mint hajdan Détári vagy Nyilasi. Róla tehát nem illene úgy írni, mint mai kutyaütőkről szokás. A szintén harmincas, nála persze nagyobb csillag Ronaldó is csupán árnyéka egykori önmagának, de senkinek sem jutna eszébe ilyen lekezelően írni róla. Igaz, nálunk mintha ez is hagyomány lenne, én emlékszem olyan meccsekre az ötvenes évek végén, amelyeken a szurkolók kifütyülték (!) a már öreg Nándit, vagyis Hidegkútit. nyilván ez lett volna Puskás sorsa is, ha itthon marad, s nem újul meg a Real Madrid profijai között.