Kitekintek az
ablakomban lévő hőmérőre, majd hitetlenkedve vizslatom az asztalomon heverő
naptárt. Február utolsó hete van és a hőmérő higanyszála a plusz húsz fokot
jelző rovátkát ostromolja. Ha ez így megy tovább, Mátyás lemondhat a „jégtörő”
címzetes jelzőről.

A medvék sincsenek könnyű helyzetben. Ugyan még alszanak, de
izzadnak. Alaposan befűtött nekik az a fránya mittudomén tudományos globális
felmelegedéses, az emberi nemtörődömség okozta klímaváltozásos ménkű. De nemcsak
a medvékkel tol ki a most már idestova pár éve korán érkező tavasz, hanem a
télisportok szerelmeseivel is. Idén ugyan egy halvány árnyalattal több volt a
hókristály formájában érkező csapadék és nem feltétlenül legelésztek birkák
februárban a sípályákon, de az alacsonyabban fekvő sítelepek üzemeltetői a
tavalyi holt szezon és a csődközel okozta két infarktus után kénytelenek
elgondolkodni a profilváltáson. Azonban létezik egy olyan hely, ahol az Alpokat,
Dolomitokat, Magas Tátrát már kívülről, belülről ismerő síelők számára újat és
főleg mást tud nyújtani. A pályák nem fekszenek túl magasan – többségük1500 és
2000 méter magasan – mégis hóbiztosak. A különböző igényeknek, tudásszintnek
megfelelő pályák szélesek, gondozottak. A felvonók modernek és még tömeg sincs.
A sportolástól tikkadt, éhes turisták nem a klasszikus értelemben vett hüttékben
olthatják szomjukat, enyhíthetik éhségüket, hanem amolyan franciásan
visszafogottan elegáns hütte-éttermekben, ahol a francia cuisine remek ételeit
fogyaszthatják és mellé a finom helyi, illetve a szintén helyinek minősülő
kitűnőspanyol borokat ihatják. Ezek után már nem árulok el nagy titkot, hogy a
Pireneusokról van szó és azon belül is a katalán síparadicsomról. Több település
alkotja ezt a sírégiót. Font-Romeu, Formiguéres, La Quillane, Les Angles, Porté
Puymorens, Puyvalador, Cambre D’aze, Cerdagne egymáshoz közel eső hangulatos
települések, remek pályákkal, izgalmas kocsmákkal, hamisítatlan katalán-francia
ételekkel, italokkal, no meg igazi gitan élő zenével. Ugyanakkor, ha már elegünk
van a síelésből, elugorhatunk a tengerpartra. Mindössze 92 km.re van Perpignan
és onnan néhány kilométerre a Földközi Tenger. Aki a vásárlás oltárán szeretne
áldozni, annak ajánlom a miniállamot, az Andorrai Hercegséget (csupán néhány
tucat kilométerre van), ahol a vámmentességnek hála, igen olcsón shoppingolni.
Nem véletlen hát, hogy az ínyencek a távolság ellenére a Pireneusokba szervezik
síelésüket. Egyszerre lehetnek a hegyekben és a tengeren is. És a globális
felmelegedés is az ő malmukra hajtja a vizet.
Mert a hó az garantált és a tenger
is ott lesz még egy darabig. És még egy fontos dolog: ha nem jönnének be a
felmelegedésre vonatkozó jóslatok, akkor is lesz nyár a télben, ha a Pireneusok
mellett döntünk, mert itt az év 365 napjából 300 napsütéses napot jegyeznek a
meteorológusok.
Hegedűs István
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!