Kitekintek az
ablakomban lévő hőmérőre, majd hitetlenkedve vizslatom az asztalomon heverő
naptárt. Február utolsó hete van és a hőmérő higanyszála a plusz húsz fokot
jelző rovátkát ostromolja. Ha ez így megy tovább, Mátyás lemondhat a „jégtörő”
címzetes jelzőről.

t2.jpg
A medvék sincsenek könnyű helyzetben. Ugyan még alszanak, de izzadnak. Alaposan befűtött nekik az a fránya mittudomén tudományos globális felmelegedéses, az emberi nemtörődömség okozta klímaváltozásos ménkű. De nemcsak a medvékkel tol ki a most már idestova pár éve korán érkező tavasz, hanem a télisportok szerelmeseivel is. Idén ugyan egy halvány árnyalattal több volt a hókristály formájában érkező csapadék és nem feltétlenül legelésztek birkák februárban a sípályákon, de az alacsonyabban fekvő sítelepek üzemeltetői a tavalyi holt szezon és a csődközel okozta két infarktus után kénytelenek elgondolkodni a profilváltáson. Azonban létezik egy olyan hely, ahol az Alpokat, Dolomitokat, Magas Tátrát már kívülről, belülről ismerő síelők számára újat és főleg mást tud nyújtani. A pályák nem fekszenek túl magasan – többségük1500 és 2000 méter magasan – mégis hóbiztosak. A különböző igényeknek, tudásszintnek megfelelő pályák szélesek, gondozottak. A felvonók modernek és még tömeg sincs. A sportolástól tikkadt, éhes turisták nem a klasszikus értelemben vett hüttékben olthatják szomjukat, enyhíthetik éhségüket, hanem amolyan franciásan visszafogottan elegáns hütte-éttermekben, ahol a francia cuisine remek ételeit fogyaszthatják és mellé a finom helyi, illetve a szintén helyinek minősülő kitűnőspanyol borokat ihatják. Ezek után már nem árulok el nagy titkot, hogy a Pireneusokról van szó és azon belül is a katalán síparadicsomról. Több település alkotja ezt a sírégiót. Font-Romeu, Formiguéres, La Quillane, Les Angles, Porté Puymorens, Puyvalador, Cambre D’aze, Cerdagne egymáshoz közel eső hangulatos települések, remek pályákkal, izgalmas kocsmákkal, hamisítatlan katalán-francia ételekkel, italokkal, no meg igazi gitan élő zenével. Ugyanakkor, ha már elegünk van a síelésből, elugorhatunk a tengerpartra. Mindössze 92 km.re van Perpignan és onnan néhány kilométerre a Földközi Tenger. Aki a vásárlás oltárán szeretne áldozni, annak ajánlom a miniállamot, az Andorrai Hercegséget (csupán néhány tucat kilométerre van), ahol a vámmentességnek hála, igen olcsón shoppingolni. Nem véletlen hát, hogy az ínyencek a távolság ellenére a Pireneusokba szervezik síelésüket. Egyszerre lehetnek a hegyekben és a tengeren is. És a globális felmelegedés is az ő malmukra hajtja a vizet.
t3.jpg
Mert a hó az garantált és a tenger is ott lesz még egy darabig. És még egy fontos dolog: ha nem jönnének be a felmelegedésre vonatkozó jóslatok, akkor is lesz nyár a télben, ha a Pireneusok mellett döntünk, mert itt az év 365 napjából 300 napsütéses napot jegyeznek a meteorológusok.

Hegedűs István

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!