Mintha fölülről bedobnák a parlamentbe

– Meggyőződésem, hogy ilyen népszavazást nem lenne szabad rendezni, és nem is véletlen, hogy a régi európai demokráciákban sehol nem is rendeznek hasonlót – szögezi le Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász, a Méltányosság Politikaelemző Központ tudományos igazgatója. – A népi kezdeményezésre kiírt referendum ugyanis szembe megy egy sor alkotmányos elvvel, hogy csak a legfontosabbat említsem: a képviselői függetlenség elvével. Úgy képzelhetjük el ezt, hogy ha kötelezően kell kiírni a népszavazást, mintha fölülről bedobnák a parlamentbe ezt a népi kezdeményezést, és a képviselőknek vita nélkül, kötelező jelleggel egyhangúan kell határozatot hozniuk arról: ők kiírják ezt a népszavazást. Azután ráadásul, ha kellő számban elmegy a nép, és a nyolcmilliónyi választópolgár több mint egynegyede igennel szavaz, akkor a referendum eredménye is kötelező lesz rájuk nézvést. Azaz egyhangúan és vita nélkül meg is kell szavazniuk a népszavazás eredményének megfelelő döntéseket. Ez pedig olyan, mintha a népszavazás eredményét is felülről bedobnánk a parlamentbe, és alul automatikusan kijönnének azok a döntések, amelyek ennek száz százalékig megfelelnek. Kis túlzással szólva: akkor mind a 386 képviselőnek ugyanúgy az „igen” gombot kell megnyomnia, mert erre kötelezi őket a népszavazás. Ilyesmi más parlamentáris rendszerekben egyszerűen elképzelhetetlen.
– Új helyzet van, egészen más ez a népszavazás mint a 2004-es volt– kezdi Szomszéd Orsolya, a Vison Consulting elemzője. – Akkor az MSZP és a Fidesz támogatottsága közel állt egymáshoz, most nem. Akkor egy lendületben lévő kormányfőt láttunk, aki imázskampányt indított a baloldalon, most viszont erősen elutasított a kormánypolitika. Akkor egy materiális és egy jelképes kérdésről – a távolabbinak tűnő kórházprivatizációról és a nem mindenkit közvetlenül érintő kettős állampolgárságról – voksoltak az emberek, most pedig a mindennapi anyagi kérdések – vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj – váltak szimbolikussá. Akkor erősen érvelt a kettős állampolgárság dolgában a kormányoldal, „nem” szavazatokra buzdította a választókat, miközben negligálta a kórházprivatizációt. Most pedig egy hidegen tartott, csak a reformok indoklásra szorítkozó, érzelemmentes kampányt látunk ezen az oldalon. Egészen más a március 9-i referendum tétje a Fidesz és az MSZP számára, ezért is kampányolnak másképpen – fejtegeti. – A Fidesz döntő dátumnak, a kormányra jutásához vezető út első lépésének tekinti a népszavazást. Ám a kormányoldal ezen a csak intermezzónak feltüntetett eseményen – a népszavazás eredményétől függetlenül – túllépve azt üzeni: a számára már most elkezdődött egy új korszak, s ebben folytat majd új politikát. Sőt, már el is kezdte ezt konkrét tartalommal kitölteni: Gyurcsány Ferenc meghirdette a tulajdonosi programot és vitára szánt három javaslatot is tett az adócsökkentésre. A Fidesz a népszavazást állítja a kommunikációja középpontjába, az MSZP pedig az új programot. A két „vonal” nem metszi egymást, nem találkozik. Az emiatt kialakuló kép az: Gyurcsány Ferenc a referendum eredményétől függetlenül is visszaállítja támogatottságát a pártjában, s megőrizheti a pozícióját, míg a másik oldalon kockázatosabb lett a referendum. Bár a Fidesznek megvan az igenek győzelméhez szükséges valamivel több mint kétmillió szavazója, ám őket még el is kell vinni voksolni. S a Fidesznek csak a nagyarányú látványos, átütő győzelem jelenthet sikert. Ellenkező esetben, ha talán nem alakul is ki nyílt ellenállás Orbán Viktorral szemben, de – mint a 2002-es és a 2006-os vereség után tapasztalhattuk – megjelennek a pártelnök startégiáját és politikáját bíráló hangok a jobboldalon. Ám akármi lesz is az eredmény, elképzelhető, hogy a népszavazás után egy jó ideig az utcai politika, a demonstrációk kerülnek majd a hírek élére.
– A közvélemény-kutatások alapján 40 százalék körüli részvétel várható, ez nem éri el az Orbán Viktor által várt 60 százalékot, de a referendumig még nőhet, csökkenhet is az arány – így Kiszelly Zoltán politológus. – A két nagy párt hideg kampánya is valószínűsíti, hogy kevesebben mennek el, ezért 40 százalék alatti részvételt várok. Ha az igenek győznek, akkor ennek közjogi következménye lesz; a parlamentnek a népszavazás eredményének megfelelő törvényeket kell hoznia; a viztidíjat, a kórházi napidíjat, a tandíjat a következő év elejétől meg kell szüntetnie és a kieső összegek helyére más forrást kell találnia a kormánynak. Elképzelhető, hogy újabb díjakat vezetnek be, más szolgáltatásokat tesznek fizetővé és/vagy az adókból, járulékokból csoportosítják majd át a szükséges pénzt. A legnehezebbnek a 74 felsőoktatási intézmény tandíjbevételének pótlása látszik, de az már szakpolitikai kérdés, hogy a kormány normatívát emel, vagy más megoldást talál erre. Ha valamelyik kérdésben nem lesz eredményes a referendum – erre a vizitdíjnál esélyesebbnek tűnik a közvetlenül kevesebb embert érintő tandíj és a kórházi napidíj – akkor azok a díjak természetesen megmaradhatnak.
A politikai következmények a részvételtől és az eredményességtől függenek. Ha a részvétel magas és az igenek elsöprő többségbe kerülnek, akkor ez a kormányoldalon indíthat el irányvitát, erjedési folyamatokat. Elképzelhető koalíciós vita; például, hogy a szocialisták a liberálisokat teszik felelőssé: a „túlhajtott” egészségügyi reform miatt veszítették el a voksolást. Az MSZP vezetéséről, Gyurcsány Ferenc további szerepéről is vita indulhat a pártban. Látható, hogy az MSZP már most próbálja csökkenteni a népszavazás politikai tétjét; ezt jelzi a kommunikációja – március kilencedike után „tizedike lesz” – és az is: a párt tagjainak és szimpatizánsainak győzelmet jelentő „igenekkel” járó pártszavazást indít. Ez március 15-től a pártértekezletig kvázi bizalmi szavazás is lehet Gyurcsány új, polgárosodást, vagyonosztást, járulékcsökkentést, minőségibb oktatást hirdető politikája mellett. Így még egy esetleges vereség ellenére is hamar helyreállhat a párt egysége és megerősödhet Gyurcsány helyzete. A háromigenes referendumeredmény viszont a Fidesz-tábor növekedését hozhatná és Orbán Viktor helyzetét stabilizálná. Mivel a 2009-es EU-parlamenti választásokon a Fidesz eddig megnőtt szavazóbázisa miatt várhatóan nyer majd, így az a kép alakulhat ki, hogy a párt folyamatosan erőt tud felmutatni, ami pedig jól jöhet neki a 2010-es parlamenti választásokon. Ám ha a három kérdéséből csak egy vagy kettő lesz eredményes, akkor árnyaltabb a kép; ebből mindenki megtalálhatja azt, ami neki kedvező. Ha nem a 3 igen és nem elsöprő többséggel nyer, az már nem az erő jele, s akkor a kormányoldal „félgyőzelmet” tud felmutatni. Ebben az esetben ott a következmények nem súlyosak, míg a Fideszben kezdődhet irányvita és erjedés. Egy vagy két kérdés eredményességét még ők fel tudják tüntetni „részgyőzelemként”, így Orbán helyzete egészen biztosan csak akkor inogna meg, ha mind a három kérdésben eredménytelen lenne; ez azt jelezné, hogy a törzsközönségén kívül újabb szavazókat már nem tud megszólítani, s a párt hívei hiába vannak sokan – még sincsenek elegen. Ám a 2009-es EP-választás várható sikere még így is „helyrebillentheti” a Fidesz-elnök székét.
Az utcai rendbontások elszabadulhatnak a népszavazás után vagy – az elmúlt évek tapasztalata alapján – március 15. táján, ám úgy hiszem, ezek csak rövid ideig tarthatnak, mert egyik politikai párt sem érdekelt abban, hogy zavargások legyenek. S a kommunikációban előre látható: folytatódik a siketek párbeszéde; a Fidesz a kormány munkája feletti „népítéletet, bizalomvesztést” emleget majd és előrehozott választásokat követel – amire nincs más alkotmányos lehetőség, csak az, ha a kormánytöbbség feloszlatja önmagát –, az MSZP pedig azt fogja mondani, hogy lezárult egy szakasz, és most az új, baloldali polgárosodás politikája következik.

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!