Adam Sandler csak rabbival házasodna

A Férj és férj forgatókönyve már jó tíz éve megszületett. Miért tartott ilyen sokáig, hogy valaki megfilmesítse?
– Nem tudom, hogy a csodába nem jutott ez még senkinek eszébe. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy előttünk senki nem csinálta meg. Mikor elolvastam, arra gondoltam, ez egy igazán vicces történet, amelynek még valami üzenete is van. Nagyon egyszerű a cselekmény: adva van két pasas, akik nem melegek, de úgy kell tenniük, mintha azok lennének, hogy össze tudjanak házasodni.
l A film üzenete az, hogy legyünk toleránsabbak a melegekkel és legyünk kevésbé bigottak?
– Pontosan. Nekem is vannak meleg barátaim, és semmi olyasmi nincs a fejünkben, amitől kényelmetlenül kellene éreznünk magunkat, mikor együtt vagyunk. De még mindig vannak olyan emberek, akik nem érzik jól magukat, ha a meleg-kérdés előjön. Ez a film elsősorban nekik készült. A filmbéli két fickó is kicsit szűk látókörű, és kissé lökött is. Egy időre más bőrébe kell bújniuk, ettől bölcsebbé válnak és rájönnek, mennyire rosszul látták eddig ezt a dolgot.
l Mit gondol, változtat-e ez a film valamit is a hozzáállásunkon?
– Biztos vagyok benne, hogy néhány ember életére befolyással lesz, azt azonban én sem gondolom, hogy lesz olyan meleg pár, akik ötven év múlva majd azt mondják, „emlékszel, mikor kijött a Férj és férj? Akkor változott meg minden!” De úgy gondolom, helyes szándék vezérelt bennünket, és ez a fő.
l Egy szebb, toleránsabb világban, ön összeházasodna egy férfi filmsztárral?
– Nem, ebből inkább nem kérnék! A színészek körében rettentően magas a válások aránya. Akkor már inkább egy rabbit vennék el.
l Hogy fogadta a melegtársadalom a filmet?
– Az volt a szándékunk, hogy a melegtársadalom örömmel fogadja a filmet, és így is lett. Szükség volt arra, hogy jó üzenete legyen a filmnek és megmutassa milyen tájékozatlan, tudatlan tud lenni néhány ember. Mint mondtam, nekem van néhány meleg barátom, a feleségem nénikéi szintén melegek, és nekik mind tetszett a film. Persze lehet, hogy csak azért szerették, mert valamennyire kötődnek hozzám, barátok, rokonok, nem tudhatom. Viszont ért egy kellemes meglepetés is, mikor Kaliforniában voltam pár napja. Éppen konditeremben voltam, amikor odajött hozzám egy ismeretlen fickó. Elmondta nekem, hogy látta a filmet és megköszönte, hogy megcsináltuk, mert ő meleg, és a film sokat jelentett neki. Ez igazán jólesett.
l Mit gondol, mostanra közelebbi kapcsolatba került a női oldalával?
– Én mindig is nagyon nyitott voltam mindenre a női oldalammal kapcsolatban. Azt hiszem, az egyetlen visszatartó erő, hogy teljesen megnyissam a női oldalamat az, hogy a lábaim nem elég hajlékonyak.
l Az Egyesült Államokban kapott néhány negatív kritikát is a film. Ez nem zavarja?
– Ez már megszokott dolog a filmjeimnél. Csak az zavar, amikor arra próbálják rávenni az olvasókat, hogy ne nézzék meg a filmet. Sokszor hallom ezt emberektől, akik mondjuk a New York Timest olvassák, hogy „láttam a filmedet, de nekem igazából tetszett!” Ezek az emberek szembeszállnak azzal az újságíróval, aki a kritikát írta. Szóval nekem csak ez nem tetszik. Vannak emberek, akik elolvassák a kritikát, és utána már egy kis ellenérzéssel ülnek be a filmre. Vagy mikor másokat próbálnak rávenni arra, hogy egyáltalán ne nézzék meg a filmet, az már fáj. Igazából nem veszem ezt személyes sértésnek, és nem is bántódom meg rajta. Alkalmakként elolvasok egy-egy rossz kritikát, és értem, miről beszél a kritikus. Máskor viszont az anyukám felhív, és a fejemhez vágja a telefonban: „Ez a pasi azt állítja, hogy te egy szellemi fogyatékos vagy!” Ilyenkor azt mondom neki, „Ne is törődj vele, anya!”. Ez csak egy kis üzleti probléma, de nem okoz nekem maradandó lelki sérüléseket.

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!