Sávval és sáv nélkül

A forint árfolyamát immár 15 éve egy sávos mechanizmus szabályozza. A sáv közepét paritásnak nevezik, és ehhez képest változhat a forint mindkét irányba adott százalékkal. A sávos mechanizmus paraméterei folyamatosan változtak, hol a sávközép, hol a lehetséges mozgástér, hol a viszonyítás alapjául szolgáló devizanem módosult az évek során. Az utolsó érvényes intervenciós sáv 2003 júniusa óta volt életben. Ez a sáv az euróval szemben határozta meg a forint mozgásterét, a sáv közepe 282,36 forint/euró volt, ehhez képest a forint legfeljebb 15 százalékot gyengülhetett, vagy erősödhetett. Ha 15 százalékot erősödött volna, azaz egy euró már csak 240,01 forintot ért volna, a jegybank beavatkozik („interveniál”), vagyis forint eladásával gyengíti a forintot. Ha pedig a forint nagyon meggyengült volna, a sáv másik széléig, 324,71 forintig jutott volna, akkor az MNB szintén lép, és forintvásárlásokkal erősíti a magyar devizát. A rendszer biztonságosan működött, a forint általában a sáv erősebbik oldalán tanyázott, sokszor igen közel a sáv erős széléhez, 240-250 forint/euró környékén állt a kurzus.
Egyszer már felmerült a sáv eltörlése, amikor 2007 márciusában Járai Zsigmondot Simor András váltotta a jegybank élén a szakmai vitákban. Sok érv szólt ugyanis a sáv ellen. Ebből kettőt érdemes kiemelni. Egyrészt a sáv megtévesztő volt, mert a külföldi befektetők azt gondolhatták, hogy a közepe, a paritás jelent valamit, vagy azt, hogy ezen az árszinten szeretnénk majd csatlakozni az euróövezethez, vagy azt, hogy ez az állam által kívánatosnak tartott árfolyam. Valójában egyiket sem jelentette, de zavart okozott. Egyszer ugyanis valóban lesz egy csatlakozási célárfolyam, amikor majd új sávot kell meghatározni, és sok hazai és külföldi példa is azt mutatta, hogy a sáveltolás kedvezőtlen fogadtatású lépés. Jobb ötletnek tűnt, eltörölni, majd később egy új sávot meghatározni. Másrészt, a másik szakmai érv szerint, a sáv korlátozta a jegybank függetlenségét. A jegybank fő feladata ugyanis az inflációs cél elérése, csakhogy amennyiben árfolyamcélt is kell követnie (vagyis a forintot a sávban kell tartania), a célok összetűzésbe kerülhetnek egymással.
Tavaly mégsem lehetett a sávot eltörölni, mert a forint nagyon erős volt, félő volt, hogy a sáv eltörlése esetén a vérszemet kapó spekulánsok, borzasztóan megerősítik a forintot, ami a magyar exportőrök és a versenyképesség szempontjából rendkívül káros lett volna. Az idei évben azonban a befektetők már nem szerették annyira a fejlődő piaci kockázatokat, az amerikai hitelezési válság miatt a fejlődő piacok tőzsdéi, devizái is gyengültek. A forint már nem 240-es, hanem 265-ös szinten állt (minél nagyobb az érték, annál gyengébb a forint, mert egy euróért már több forintot kell adnunk).
Sőt, mivel a befektetők már nagyobb hozamot vártak el a fejlődő piacokon, így az MNB-nek a forint és az inflációs cél védelmében kamatot kellett volna emelnie. A jegybanki alapkamat jelenleg 7,5 százalék, de attól kellett tartani, hogy a külföldi befektetők csak magasabb, például 8 százalék ellenében lesznek hajlandók a magyar államadósságot finanszírozni. A kamatemelést azonban sem a jegybank, sem a kormány nem szerette volna igazán. A kormány azért nem, mert így drágább a magyar adósság finanszírozása, kevesebb pénz jut más célokra. A jegybank pedig azért nem, mert az infláció 3 százalékra szeretné leszorítani, ehhez rossz üzenet egy 8 százalékos alapkamat.
Az amúgy is indokolt sáveltörlés lehetősége kapóra jött, mert rövid távon a kamatemelést váltotta ki. A sáveltörlés ugyanis pozitív üzenettel bír a nemzetközi befektetők számára, azt jelenti, hogy érdemes a forintba (például magyar állampapírokba) fektetni, mert nem pusztán a magas (az amerikai, japán vagy euróövezetbeli kamatoknál érezhetően nagyobb) kamatokat kaphatják meg a magyar piacon, de akár a forint erőteljes drágulásával is nyerhetnek. Ha ugyanis a forint 240-es szint után 235-ös, 230-as szintig jut, a jegybanknak nem lesz kötelező beavatkozni. A pontos képhez tartozik, hogy a jegybank saját döntése alapján persze adhat el forintot a forint gyengítése érdekében, de ez már nem lesz kötelessége.
A sáveltörlés sikerült, a döntést a szakma, az elemzők, a közgazdászok is alapvetően üdvözölték. Az igazi kérdések azonban csak középtávon dőlnek el. Valóban meg lehet úszni a kamatemeléseket a sáveltörléssel? A vonzó kamatkülönbözet, a sáv hiánya itt tudja-e tartani a külföldi befektetőket, vagy ők az alacsony növekedéssel, ugyanakkor magas inflációval és hiánymutatóval rendelkező magyar makrogazdaságtól így is megrettennek, és kivonják a tőkéjüket?

B. G.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!