Hogy érzi magát?

Mindmáig a számok embere, aki két lábbal áll a földön tényhívőként  – ám ez szerinte nem változtat azon, hogy úgy másfél évtizede az ezotéria felé hajolt el. Nyugdíjas egészségügyi közgazdász, aki történetesen még kórházi gazdasági tótumfaktum is volt. Kuncsafjai nincsenek, nem „megélhetési” asztrológus: a közélet izgatja.
– Hogy kezdődött az elhajlás?
– Úgy, hogy őszinte ember voltam mindig, ami a szívemen, az a számon. Ha kérték, ha nem, gyakorta elmondtam a véleményemet, bebizonyítottam a mások vagy a magam igazát. Na, ebből aztán lett kellemetlenségem, bőséggel. Meg akartam érteni, hogy miért van annyi baj velem?! Így jutottam el az agykontrollon át az asztrológiához. S beleszerettem! Minden egyes horoszkópból – lett légyen az emberé, szervezeté vagy netán országé – tanulok, ám arra, hogy „jövendőmondó” legyek, sohasem vállalkozom. Most felemás érzések kavarognak bennem – állampolgárként, közgazdászként, asztrológiával foglalkozó férfiemberként egyaránt. Sajnálom a népszavazásra feleslegesen kidobott milliárdokat, de még ennél is sokkalta jobban bánt az a kialakult légkör, amely meggátolja azt, hogy mindenki értelmesebb dolgokkal foglalkozzon – bármely oldalon áll is. Déja vu-érzésem van: mintha a kettős állampolgársággal kapcsolatos referendum idején előtört indulatok élednének újra… Úgy érzem, hogy nagy ebben az Alkotmánybíróság felelőssége is… De – s ez a lényeg – , ha ez alkalmat ad arra, hogy a nép jó része hitet tegyen a józan ész mellett a zsigeri gyűlölködéssel szemben –, akkor megérte. Úgy vélem, van egy határa a rémítgetéseknek, a rémhírterjesztésnek és a demagógiának – ami után sok minden a visszájára fordul. Szerintem eljön ez a pillanat! Érdekes, nemrég akadt a kezembe egy Seneca-idézet – amely tökéletesen illeszkedik a mai viszonyokhoz. „Bölcsesség ékesszólás nélkül keveset használ a kormányzatnak”; populizmus, demagógia bölcsesség nélkül viszont sokat árthat. Ez vonatkozik érzéseim szerint az ellenzékre most. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy az eredeti idézetben itt is ékesszólás szerepel – de én ezt a kifejezést – már bocsánat – jelen időnkben, amikor akár az ingyensörről is lehetne referendumot akarni, úgymond, hanyagolnám…
– Lám, nem tud kitörni a közéletből…
– De azért igen. A barátaimmal túrázunk, ha meg elegem van otthon a könyvek, papírok előtti ücsörgésből, felveszem a futócipőmet, s párszor körbefutom a Vérmezőt. Jót tesz az ember testének, lelkének, szellemének. Meg ugye ott a família. Anikó, a feleségem már szintén nyugdíjas, a három és fél évtized alatt sohasem unatkoztunk; „kis” Anikó, a lányunk kozmetikusnak készül, ő meg afféle házi boszorkányként „a fűben-fában orvosság” mottóval állandóan a természetkönyveket bújja. A két fiú már nem él velünk közös fedél alatt, viszont Attila és Tamás együtt dolgoznak. Mindig feddem őket, mert még a belüket is kihajtják, de harminc körül ezek a „tacskók” még jól bírják.

(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!