Gyilkos mezők
A Tonle Sap-tó vesszőházainak lakói sokat nevetnek. Annyira szegények, hogy egy család teljes vagyona nem ér fel egy komolyabb angol öltöny árával, mégsem láttam túl sok szomorú arcot. Vezetőnk szerint, ha nem lenne néhány erre tévedt turista, valószínűleg már éhen haltak volna, de ezzel nem foglalkoznak. Amíg van egy kis banán és rizs, mi lehet a baj? Meleg van, fűteni nem kell, víz van a tóban. A mosdóról egyébként annyit, hogy megálltunk egy boltnál, és elmentem vécére. Az illemhely egy ajtóval elválasztott fülke volt, ahol alul vágtak a padlóba egy lukat. Végül is a tavacska lefolyása a Mekong folyó, elbír az sok mindent. Tíz méterrel arrébb ott fürödtek a gyerekek. Kemény lehet az immunrendszerük.
Kambodzsában rengeteg gyermek születik, hiszen az ő feladatuk, hogy eltartsák a szülőket. Ma 12 milliós a népesség, pedig a vörös khmerek a 70-es években az akkor hétmilliós lakosság kétharmadát kiirtották. A Pol Pot vezette harcosok utópisztikus törekvéseik miatt szörnyű bűnöket követtek el, és bukásuk után még hosszú ideig folytatták a gerillaküzdelmet. A Gyilkos mezők című film erről szól. 1984-ben készült, de még ma is vannak feltáratlan aknamezők. Láttam olyan férfit, akinek amputálták a lábát, de mivel meg kell élnie, ezért megtanult a térdén szaladni. Még turistákat is kísérget, szerény baksisért. Sok a csonkolt végtagú gyermek, rengeteg a baleset. Az utak nagy részét keményre döngölt vörös por fedi. A helyiek biciklin, motoron, lestrapált autókkal közlekednek. Minden gond és szegénység ellenére azonban szinte csak segítőkész, kedves emberekkel találkoztam, beleértve a jegyellenőröket is.
Az egyik faluban láttunk egy temetést. A halottat elégetik, ami azért furcsa, mert a házak vesszőből, nádból készültek. Mégsem lett tűzvész. A gyászszertartás idején a ravatalt színes égőkkel díszítették fel, amelyek úgy villogtak, mint nálunk a karácsonyfákon. Elég morbid látvány volt. A helyiek többsége buddhista, de láttam vízre épített katolikus templomot is.
Az esti szórakozást a legtöbb helyen a beszélgetés, a társasjáték és a helyi tévé adása jelenti. A turisták kedvéért felelevenítették az apszarák táncát. Az apszarák állítólag titokzatos nimphák voltak a khmer birodalom virágzása idején. Fedetlen kebellel járták táncukat, amellyel elbűvölték a földi és nem földi hatalmasságokat. Manapság az ősi tánc könnyített és visszafogott változatát mutatják be a helyi tánccsoportok.
Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!