A múlt hét néhány politikai jelenségének „feledhetetlen” mozzanatát feljegyeztem. Íme:
1. Orbán Viktor öngólt lőtt. Nem, nem az Alcsút SE pályán. A nagy
magyar „pályán” (a politikai ugaron). A vizitdíj esetleges
elmaradásának pótlását tessék a költségvetésből fizetni – mondta.
Hoppáré! Szóval a költségvetésből? De kérem szépen, ez ütközik az
alkotmánnyal! Erről tehát tilos „népszavazni”!
2. Az álságos népszavazósdi hercehurca előtt – jóval – az MSZP és az SZDSZ – együtt! – nagyjából kiszámíthatta volna, melyik a jobb választási magatartás: elmenni és nemmel szavazni, vagy otthon maradni? Amelyik jobb – s ez csak egy lehet – akkor ezt az egyet képviselni. A koalíció írott és íratlan szabálya szerint, egységesen. Mivel ilyen számítás és megállapodás nem volt, összevisszaság van, a választók magukra hagyása és törvényszerű bukás. Tanulságos bukás! A Fidesz pedig nevet a markába. Lépre csalták az ellenfelet (hogy ne mondjam, az ellenséget). Öngól a baloldalon.
3. Orbán Viktor sürgősen Debrecenbe érkezett. „Kampányolni”. Ezúttal saját alelnökét kívánta „megkampányolni” valamiről. Kósa Lajos ugyanis azt találta mondani (HVG), hogy bizonyos feltételek mellett elvállalná a miniszterelnökséget. (Jujj!) Nosza, Orbán Viktor legott a cívisvárosba termett s „lejópofáskodta” párttársát, akit, ugye, alkalmasnak (egyáltalán nem) tartja erre, egyébként is vannak még a vezető garnitúrában mások is erre a posztra. Ugye. Mondjuk Orbán Viktor. De ne adj isten, mondjuk, de csak mondjuk, akkor vannak még Kósa előtt, ugye, a pesti barát-vezetők, helyettesek, al- és egyéb elvtársak között, ugye. (Meg, egyébként is Makó-Debrecen-Jeruzsálem! Továbbá: menynyi műveltség kell, mondjuk, egy miniszterelnöknek?) Szóval, Kósa lehűtve, egyelőre semlegesítve, mert, egyébként ugye, mindenben egyetértenek. Kifele. Ért a cívis-magyar a nagy Vezír kacagós, vállveregető szavából. Különben: selyemzsinór!
4. Az Echo Tv ezen a héten befejezte (hála a papnak) egyik „intelligensen” anyázó fennkölt műsorát. Négy főszereplője volt: Pozsgay Imre, Für Lajos, (aki legutóbb a Magyar Gárda emlékezetes avatásán a fő fővédnök volt), Bíró Zoltán és Csurka István. Közülük – a disputa végén – Für Lajos harcias (elvégre ő volt a műsorban általuk sárba taposott-döngölt Antall József hadügyminisztere) fennkölt zárszót mondott. Lényege: igazi, magyar és új rendszerváltás kell! (Természetesen az ő vezetésükkel). A képtelenség mellett egyet nem értek. Mióta „új” a renegát? Az ex-szocialista?
5. A Magyar Gárda betiltásának ügyében Draskovics Tibor sürgetésére heteken belül kitűzik a bírósági tárgyalást. De mikor lesz érvényes határozat? Akkor kellett volna nemet mondani, amikor létrehozásukat kérelmezték. Egyszerűbb lett volna. Igaz, akkor még nem érett be a parlagfű. Sok – egyelőre lelki – bajt megtakaríthattunk volna. (Egy emléket ugyanis aligha lehet feledni: eleinte a nácik sem fegyvert hordtak a vállukon, s nem jelentették be előre a Szovjetunió, Franciaország. Anglia, USA megtámadását, és a zsidók kiirtását sem.)
6. Gyurcsány Ferenc – fokozatos, konvergáló és reformációs lépések után (közben) – az ország polgárosodását segítő távlatos lehetőségeket kínál. Kell ez is, egyéb is. De nagyon fontos az lenne, ha ezeket is, a többieket is igen gondos, szervezett, „az emberekkel” nagyon megértetett (kommunikációs) lépések követnék. Mesterfokon! Különben öngól lesz!
Hajdú Árpád, Debrecen
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!