Amikor olvastam, hogy a miniszterelnök Draskovics Tibort kinevezte
rendészeti miniszternek, először nem hittem el. Még nem is olyan régen,
itt, a Vasárnapi Hírekben, az egyik olvasói levélben nagyon megtetszett
nekem, ahogy elemezték a Draskovics-féle étlapokat, hogy miket tud
produkálni ez az ember. Draskovics a második Gyurcsány-kormányban volt
már a reformbizottság vezetője – a mai napig nem értem, hogy mi ez –,
volt tárca nélküli miniszter. De volt már pénzügyminiszter is, olyan,
aki nem tudta megmondani, hogy mennyi is az államháztartási hiány. És
most-egy újabb, nagyon fontos beosztás.
Ezt pontosan úgy lehet értelmezni, mint a kádári érában a káderpolitikát. Sokan emlékszünk még arra, hogy egy szabóból lett a legjobb kihallgató tiszt, egy cipészből rendőrfőnök, egy mosogató néniből meg titkárságvezető. Elnézést kérek, senkit nem akarok ezzel megbántani, mert én is járok szabóhoz, cipészhez. Ezek nagyon fontos szakmák ma is, de nem hiszem el, hogy ezek az emberek szeretnének rendészeti miniszterek lenni.
Persze, az lesz a válasz a levelemre, hogy a Draskovicsnak jogi végzettsége van. Igen? És akkor mi van? Mindenki tudja, hogy ez az ember sehol nem tudott eredményt mutatni, de érzem, valakinek egy nagyon fontos káder, akit minden beosztásban ki kell próbálni. Egy hegedűművészből nem lehet balett-táncos, egy költőből sem híres sebész.
Én azért szavaztam az MSZP-re 2006-ban, mert azt gondoltam: a fiatal Gyurcsány Ferenc végre megérti, hogy ebben a szép országban rengeteg kitűnő szakember van, akik értik a dolgukat, akarnak dolgozni, és szolgálni a hazát. De Draskovics nem az a meghatározó figura, aki nélkül nem működne a kormány.
Most azért írtam, mert éveken keresztül szorítottam az MSZP-nek: hátha megértik, hogy növelni kell a szavazóbázist, nem pedig olcsó káderpolitikával foglalkozni. Ezt elfogadni nagyon nehéz.
Pagácsi Károly Budapest, nyugdíjas
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!