Két kérdésről szeretnék véleményt nyilvánítani, mindkettő az egészségüggyel kapcsolatos.
1. Politikusok, ha híveik előtt beszélnek, ellenállhatatlan vágyat
éreznek, hogy szépen hangzó sületlenségeket mondjanak. Ezt nevezik
populizmusnak. A minap nem várt helyről hallhattunk ilyesmit.
Az állam nem vonulhat ki az oktatás és az egészségügy területéről, mondta – nem először – Szili Katalin. Rendkívül szépen hangzó állítás, amíg nem gondolkodunk el rajta.
Először is, nem szerencsés egy kalap alá vonni az oktatást meg az egészségügyet, mert teljesen különböző módon működnek. A két rendszer által nyújtott szolgáltatások, és azok finanszírozása nem összehasonlítható.
Az egészségügynél maradva, az állam kivonulása az állami dotáció megszűnését jelentené, azaz csupán a biztosítottak befizetésének kellene fedezni az egészségügy kiadásait. Az állam anyagi támogatást csak az adófizetők pénzéből adhat. Az adófizető polgárok pedig pontosan azok, akik az egészségügyi biztosítást fizetik. Tehát az állam akár bennmarad, akár kivonul a látszólag ingyenes egészségügyből, azt mindenképpen az adófizetők finanszírozzák, csupán más rovatokon szednék be a pénzt. Az újrapántlikázás következtében egyrészt jóval drágább lenne az egészségbiztosítás, másrészt jelentősen csökkenne az adókulcs, de ez az egyes adófizetőnek sem többletkiadást, sem megtakarítást nem jelentene. Pénz az ablakban, ahogy ezt az ultizók mondanák.
2. Gaskó István szakszervezete sztrájkot hirdetett az egészségügyi törvénytervezet parlamenti jóváhagyása ellen, kéretlenül, minden felhatalmazás nélkül, az összes állampolgár nevében, jóllehet a sztrájkban még a többi vasutasszakszervezet sem vett részt.
Ha Gaskó István a vasutasok érdekét nézte volna, akkor az egészségügyi törvénytervezet megváltoztatását, a több-biztosítós modell bevezetését követelte volna. Pontosabban azt, hogy legyen ismét külön MÁV egészségbiztosító, mint egykor, amikor még szó sem volt általános és ingyenes egészségügyi ellátásról. A vasutasok, mint üvegzsebűek, a munkaadói hozzájárulással együtt akkora összeget fizetnek, amellyel biztosítani lehetne a vasutasok és a vasutas nyugdíjasok magas színvonalú egészségügyi ellátását. A szolidaritás elve sem sérülne, mert ugyanabban az ellátásban részesülne a váltókezelő, meg a vezérigazgató is. Ez jogos és reális szakszervezeti követelés lehetett volna, de Gaskó mással, másban állapodott meg.
Wiegandt Richárd, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!