Miért nem érti a magyar társadalom egy része a miniszterelnök urat?

Ebben a hangzavarban megjelent egy új hang, a miniszterelnök hangja, aki szembesítette a magyar társadalmat azzal a keserű ténnyel, hogy mi fog történni az országgal abban az esetben, ha azonnal nem állunk neki a radikális változtatásnak, modernizálásnak. Ez a hang nem azt mondja, amit hallani szeretnénk, hanem elmondja azt a szomorú valóságot, hogy a jólét nem elhatározás kérdése, és közös erőfeszítés nélkül nem teremthető meg!  
Az egészségüggyel, a nyugdíjrendszerrel és az oktatással kapcsolatban sem azt mondja, amit sokan hallani szeretnének. A Corvinus Egyetemen tartott előadásán bizonyította, hogy miért szükséges az átalakítás. Úgy látszik, a zsivajból nem hallatszik ki a józan, elemző hang, amely azt mondja: ez így nem mehet tovább, mert ezt, ebben a formában még egy jóléti társadalom sem képes finanszírozni. Lemaradunk a nemzetek versenyében, és a perifériára sodródunk.
A 2006-ra kialakult egyensúlyvesztés nem egyedüli a magyar gazdaság történetében, volt már rá példa, többször. Az eltérés az akkori és a mostani kiigazítás között alapvető. Nem csak tűzoltásra, konszolidációra és gyors kiigazításra kerül most sor, hanem végre a probléma megjelenési formája helyett, a probléma gyökerét akarja orvosolni a miniszterelnök úr. Ennek lényege a strukturális átalakítás, amelynek következtében végre fenntartható növekedési pályára lehet állítani a magyar gazdaságot. A vázolt intézkedések rövid távon érdeksérelemmel járnak, amit az ellenzék vezére, a hatalom megszerzése érdekében felhasznál, zavarkeltésre.
Az ellenzék divatos jelszava: az egészségügy szétesett, anarchia szakad a magyar emberekre, káosz lett az egészségügyben, meg fogunk halni, mert ha betegek leszünk, teljes lesz a kiszolgáltatottságunk, a gaz kapitalista egészségügyi vállalkozók miatt.
Nézzünk egy picit eme kijelentések mögé! A kapitalista társadalomnak az a tulajdonsága, hogy felfalja a saját teremtményeit azért, hogy újakat hozzon létre. De pont a kapitalizmus lényegéből, a versenyből fakadóan, csak azokat tudja felfalni, akik a saját fogyasztói-kat nem szolgálják ki, azok megelégedésére. Kár értük? Természetesen nem, pusztuljon a férgese! Ha én jól értem a miniszterelnök urat, akkor a három neuralgikus területen olyan élő rendszereket, sohasem pihenő struktúrákat akarnak létrehozni, amelyek folyamatosan önmaguk megújítására törekszenek, a saját fogyasztóik érdekében.
A káosszal kapcsolatban is jó lenne egy-két dolgot tisztázni: a káoszelmélet szerint egy rendszert akkor nevezünk kaotikusnak, ha lehetetlen megjósolni, hogy mit fog tenni a következő pillanatban, és a rendszer soha nem viselkedik kétszer ugyanúgy. Mit tesz most az egészségügy? Gyógyít! Mit fog tenni a következő pillanatban és holnap? Gyógyítani fog! Ha megfigyeljük az egészségügyi rendszer működését, belső rendezetlenséget tapasztalunk, de ezek sosem lépnek át egy kritikus határt. Ezek a rendezetlenségek ilyen nagy rendszerek átalakításánál természetesek, elkerülhetetlenek. Nem beszélve arról, hogy a globalizáció következtében a káosz és a rend egymás mellett létezik, és a stabilitás már sohasem garantált és nem is kívánatos.
A miniszterelnök úrról alkotott képet árnyalja még az is, hogy hosszú idő után államférfi áll a kormányrúdnál, aki a politikusoktól eltérően, nem a közvélemény-kutatási adatokkal foglalkozik, hanem az ország boldogulását, hosszú távú érdekeit helyezi előtérbe.
A magyar társadalom sosem értett egyet azokkal, akiket maga fölé emelt azzal a céllal, hogy vezessék őket. A bizalom mindig csak a megválasztásig tartott. Emlékezzünk csak Mátyás királyunkra! Halálakor örömtüzek égtek, folyt a bor, mert azt hitték, hogy mostantól nem kell adót fizetni, mert nem kell a pénz a Fekete Seregre. A következmények ismertek. Jó lenne, ha nem folytatnánk a régi, rossz gyakorlatot!
Dr. Spáth Tivadar, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!