A Népszava február 16–17-i számában Nem ördöngösség a sikeres oktatás
című írás nemzetközi empirikus kutatási eredmények alapján kifejti,
hogy a diákok teljesítményét minden iskolarendszerben a tanárok
teljesítménye határozza meg. A kiváló oktatási intézményekben alig van
kapcsolat a tanuló tanulmányi eredményei és családi körülményei között,
mert az eredményes oktatás ellensúlyozza a családi háttér negatív
hatásait.
Ezen figyelemre méltó eredmények érdekében a legjobban teljesítő iskolarendszerek hatékony módszereket dolgoztak ki a tanárok kiválasztása és képzése érdekében, emellett jó kezdő fizetést biztosítottak. Valóban nélkülözhetetlen a pedagógusok anyagi megbecsülése, de ez nem elegendő az eredmények oktató-nevelő munkához, még ennél is fontosabb, hogy csak „katedrára termett”, megfelelő személyiségjegyekkel rendelkező emberek kerüljenek a nevelési, oktatási intézményekbe.
Az empirikus vizsgálatot végző McKinsey tanácsadó cég megállapításait hazánkban is elemezték és a résztvevők rámutattak arra, hogy Magyarországon az oktatás csak akkor lesz sikeres, ha tehetséges érettségizőkből lesznek tanárok. A nemzetközi elemzés azonban arra figyelmeztet, hogy semmi biztosíték nincs arra, hogy egy kiválóan érettségizett személyiségjegyei megfelelnek az eredményes tanításhoz.
Az erősödő reformfolyamatok legfontosabb láncszemének tartom az oktatási reformot, ezen belül a tanárok kiválasztását és képzését. Az egyensúly megteremtésének, a gazdasági növekedésnek a hatékonyan működő oktatási rendszer a legfontosabb feltétele. Ugyanis csak így nőhet a foglalkoztatás, a bértömeg, ezáltal a járulékbefizetés, ami hozzájárul a nyugdíj- és egészségügyi rendszer jobb finanszírozásához. Természetesen nem csak a nemzetgazdasági érdek miatt, hanem az egyén értelmi, érzelmi életének kiteljesedése érdekében is nélkülözhetetlen, hogy az emberi élet legtermékenyebb időszakában kiváló nevelők útmutatásai alapján táruljon fel a sokszínű, gondjaival együtt is csodálatos élet a diákok előtt. Ezt a felemelő missziót csak azok a pedagógusok tudják valóra váltani, akiknek megfelelő emberi jellemvonásaik vannak.
A tanulóközösségnek állandóan érzékelni kell, hogy a gyermekszeretet áthatja a tanár tevékenységét. Ez nem jelenti a hiányosságok elkendőzését, a reális követelmények feladását, hanem olyan kisugárzást, amelynek alapján a diákok minden alkalommal megtapasztalják, hogy a nevelő az ő érdekük alapján cselekszik. Ez csak empátiával valósítható meg. Számtalan esetben tapasztaltam, hogy a diákok féltve őrzött titkaikat is feltárják, ha tudják, hogy segítő szándék vezérli a pedagógust. Ez az őszinte kitárulkozás csak akkor érhető el, ha a tanár nem veri dobra a tanuló botladozásait. Ekkor ugyanis futótűz módjára elterjed a hír, hogy az illető tanárnak minden gondot fel lehet tárni, nem él vissza az őszinteséggel, segítőkész a bajok orvoslásában.
Mindezekre alapozva el lehet érni, hogy a nevelő a tanórákon együtt gondolkozzon a tanulókkal, ami lehetővé teszi azt is, hogy a diákokat az új ismeretek átadása során nehezebben elsajátítható tananyagrészekből is eredményesen segítsék.
Csak az a pedagógus alkalmas hatékony munkára, aki rendelkezik a gondolkodtatás képességével. Ennek érdekében nem célszerű a tanulóknak „készételt” felszolgálni, az új ismeretek minden részletét feltárni, hanem kinyitni a kaput az új ismeretek felé, ahol a diákok már megszerzett tudásuk alapján felismerik a problémákat és megoldják azokat.
A tanár akkor képes hatékonyan nevelni, ha igazságos a teljesítmények megítélése során, ha a szép magyar beszéd birtokában van, jó előadó, konfliktusmegoldó képesség, pontosság, megbízhatóság és nem utolsósorban humorérzék jellemzi.
Célszerűbb lenne, ha az oktatási tárca elsősorban arra koncentrálna, hogy csak katedrára érett fiatalokat vegyenek fel a felsőfokú oktatási intézményekbe, mert csak így valósítható meg a hatékony nevelői munka.
Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!