Ahogy egy kortyot is ittam, azonnal taxival közelekedtem, lehet persze
belekötni, hogy ki engedheti ezt meg magának, ki nem, de ha esetleg
kiszámoljuk, hogy az oda- és hazavivő taxi ára hogyan viszonyul a pia
árához... mindegy, a magyarok nem szeretnek gondolkodni,
ne erőltessük mi sem. Szóval a taxisofőrök világa... finoman szólva
színes, csak úgy, mint Magyarország egészéé. Tele vagyunk hülyékkel,
miért ne ülnének kormány mögött is néhányan?
Az egyik kedvencem a túlmozgásos agykárosodott, aki kifejezett rángógörcsökkel vezet, ne tessék gyűlölni, nem gúnyolódom rajta, édesapám vak volt, ő sem vezetett autót s ha megtette volna, igencsak rászóltam volna. Szóval van az úr, aki láthatóan küszködik minden percével, de vezet elszántan s én be vagyok tojva mellette, mert bár nem megy neki semminek, de érzem, hogy igaz lehet az, amit egy szintén hülye, cukorbetegségéből kifolyólag szinte vak ismerősöm mondott, mikor rákérdeztem, hogy mer autót vezetni, szóval, hogy igaz lehet az a tézis, mely szerint egy balesethez nem elég egy hülye, minimum kettő kell hozzá, tehát nagyrészt megúszsza az ember... egy darabig. Taxisofőrök. Láthatóan nincs felvételi vizsga, csak a megüresedett hely mechanikus betöltése az első beesővel, van még az úr, aki nem tud beszélni s ettől nem értem, mit kérdez, ötször ismételi meg s ötször nincs benne egyébként toleráns megértési mezőmben. Mondom, aha s ő ettől megnyugszik, roppant rosszul, kifejezetten hánytató jelleggel vezet, mint a gép, nagyokat fékez mindig, amikor megijed egy bokor árnyékától s gyakran történik meg ez a dolog, aztán kacagva gázt ad, mert hisz nem is volt olyan nagy a baj, rávillog az előtte vezető taxisra, aki az embléma szerint konkurens s persze tesz az ő fejére, ettől én is hülyén érzem magam, ő is, még integet a másiknak, ahogy elmegyünk mellette, mintha ettől meg lennék győzve arról, hogy ismerik egymást. Sietve szögezem le: az értelmi fogyatékosok mindig is részei voltak életemnek. Nemhogy nem nézem le őket, de azok közé tartozom, akik tudnak velük egy légtérben lenni túlkímélés és pökhendiség nélkül. Édesapám csökkent munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt vállalat igazgatója volt, biztosan írtam már, oda jártam be játszani, szóval tessék nyugodtan támadni, ha gondolják. De agysérült ne vezessen taxit. Boltot. Vállalkozást. Pártot. Semmit. Egy értelmi fogyatékosnak tessék nyugodtan szólni, ha hülyeséget csinál. Ha taxit gondol vezetni. Annyi szép pálya van, ahol nem ölhet meg senkit. Nem, nem kell őt lehülyézni. Nem ennyi lehetőségünk van. De lehet szólni, ha valaki valamire alkalmatlan. Az élet valójában nem Norbi Update, épeszű ember viccesnek érzi a „mindenkit szeretni kell” tézist. S ha én vagyok az egyetlen, aki ezt le meri írni, akkor legyen így: édesapám azt mondta, hogy egy értelmi fogyatékosra is rá kell szólni, ha a sarokba szarik. Persze az jó kérdés, hogy nem agysérült-e ez az egész hülye ország.
Jáksó László
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!