Eva Longoria sztrájk alatt igazi feleség volt, nem csak játszotta

Tízévi munka után a világhírt,
a mesés gazdagságot, a szakmai elismerést és az Arany Glóbuszt
a Született feleségek című tévésorozat hozta meg számára.
Legutóbbi munkája, a Csak a testeden át, igazi fekete komédia,
hiszen a film legelején, épp az esküvője napján meghal a hősnő,
Kate (Eva Longoria). Vőlegénye, Henry (Paul Rudd) teljesen
összeomlik, és testvére tanácsára egy médiumhoz fordul,
akivel lassacskán egymásba szeretnek. Mégsem élhetnek
boldogan, mert Kate szelleme mindent megtesz, hogy
a szerelmeseket szétválassza. Bár a vígjátékban meghiúsult
a lagzija, Eva Longoria tavaly júliusban, az év legpazarabb
esküvőjén, Párizsban mondta ki az igent Tony Parker profi
kosárlabdázónak. A MoviesOnline.com filmes portálnak
mesélt a hollywoodi forgatókönyvírók sztrájkja miatt
hosszúra nyúlt mézesheteiről is.

l Már a forgatókönyv olvasásakor tudta, hogy ez egy igazán önnek való szerep?
– Igen, már amikor olvastam, arra gondoltam, hogy a szellemé a legjobb szerep, mert ő mókázik a legtöbbet. Egy szellem bármit megtehet, a mozgástere gyakorlatilag teljesen korlátlan. Még sosem volt lehetőségem túlvilági alakot játszani, így arra gondoltam, itt a remek alkalom egy kis lebegésre, repkedésre és huhogásra. [nevet]
l Élvezte a számítógépes trükkfelvételeket?
– Nagyon. Most csináltam ilyet először. Egyrészt nagyon fárasztóak voltak azok a forgatási napok, mert hosszú órákat töltöttem a kötélen lógva. Mindenféle óvintézkedéseket be kellett tartani, én meg úgy voltam vele, hogy végül is csak másfél méterre vagyok a földtől, itt még nem lehet semmi bajom. Kissé nehézkes volt így játszani a szerepem, de a filmen nagyon jól mutat.
l Mit gondol a szellemekről és a médiumokról? Hisz bennük?
– Igen, határozottan. Különösen az angyalokban hiszek. Úgy vélem, mindenkinek saját védőangyala van, akit már a múltból ismer, vagy egyszerűen csak Isten küldött hozzá. Jómagam egészen biztosan érzem, hogy sokszor irányították angyalok az életemet.
l Mit gondol, önnek ki segít onnan fentről?
– Volt egy nagynéném, akinek már életében nagyon erős kisugárzása volt. Magabiztos, független asszony volt, és miután meghalt, sokszor éreztem az energiáját magam körül. Hallom, ahogy mondja nekem, mit tegyek, mit ne tegyek, és hogy mennyire büszke rám. Végtelenül erős jelenség volt, amíg élt. Az egyik forgatáson volt egy sminkmester, aki egyben médium is volt. Egy alkalommal odajött hozzám, és elmesélte, hogy a néném beszél hozzá. Vicces volt az egész, mert úgy beszélt róla, mint egy levakarhatatlan hárpiáról, aki addig rágta a fülét, amíg oda nem jött hozzám, és nem beszélt velem. [nevet]
l Szerepe szerint ön megszállottan irányítani akar mindent. A való életben is ilyen, vagy pont az ellenkezője?
– Igen, a munkámban pont ilyen vagyok én is. Teljesen mindegy, hogy az most egy szerepem, vagy az üzleti vállalkozásaim egyike, vagy az éttermem. Szeretek mindent az ellenőrzésem alatt tartani. Mindig tudni akarom, hogy mi történik, mi a menete a dolgoknak, mik a határidők, mi a következő lépés, mit kell még megtenni. Viszont a magánéletben egész más vagyok. Semmi dolgom sincs, Tony intéz mindent. Ő tervezi meg a nyaralásainkat, ő veszi a kocsikat, és ő intéz mindent a ház körül. Mindig megmondja, hogy mit kell még megcsinálnunk, mi lesz ma, mi lesz holnap, és mi lesz a jövő héten. Imád mindent előre eltervezni, nem úgy, mint én. És bizony az esküvőnk napján sem akartam semmit sem irányítani. Teljesen felszabadultan, gondtalanul álltam az oltár elé.
l A Született feleségeket is forgatta egy időben a mostani filmjével, sőt akkoriban nyitott az étterme is. Mennyire volt fárasztó egyik helyszínről a másikra eljutnia?
– Eljutni Long Beachre, ahol a filmet forgattuk, nehézkes volt. De sokat segített, hogy Tony is ott volt velem, s így nem kellett Texasba is hazautazgatnom. Nagyon örültem, hogy velem lehetett. Imádom a televíziót, imádok tévésorozatot forgatni, imádom, hogy olyan gyors, és akár tizennégy oldalt is le tudunk forgatni egy nap. Ilyenkor az ember egész nap forgat, szinte alig van az öltözőjében. Éppen hogy az evésre és a ruhaváltásra jut idő, aztán ismét forog valamelyik jelenet. Előfordul, hogy egy jelenetet újraírnak. Ilyenkor újravesszük, aztán megint új jelenet jön, na, itt most mi történik, ki vagy te, szia, vendégszereplő? Örülök, hogy találkoztunk, szuper… [nevet] Annyira gyors a tempó, hogy gyakorlatilag egy filmet leforgatunk egy hét alatt. Ezzel szemben, mikor a mozit forgattuk, olyan volt az egész, mint egy nyaralás. Napi két oldalt csináltunk meg, a nap nagy részében az öltözőmben ültünk Tonyval, és filmet néztünk. Elmehettünk ebédelni, és mire visszajöttünk, még mindig nem volt minden a helyén a forgatáshoz. Nem olyan hektikus egy nagy játékfilm leforgatása, mint ahogy azt az emberek elképzelik. Annyira kellemes volt ezen a filmen dolgozni. Azt is nagyon élveztem, hogy egy másik karakter bőrébe bújhattam, új stábbal dolgoztam, és egy másik rendező irányította a játékomat. Áldás volt. És nagyon szórakoztató.
l A filmbéli karaktere nagyon kedvesnek és szeretetre méltónak látszik, azonban korántsem az. Nem érezte úgy, hogy vékony jégen táncol a szerep megformálása közben? Sőt, azt hallottam, a film eredeti címe „Szellem dög” volt.
– [nevet] Igen, nekem tetszett ez a cím. Jeff Lowell (a rendező) és én arra gondoltunk, hogy igazolni kell a szereplő haragját. Összesen egy jelenetünk van, amikor még Paul és én együtt vagyunk, utána pedig meghalok. Így ebből az egy jelenetből kell kiderülnie, hogy a férfi mennyire szereti a nőt. A nagy kérdés az volt, vajon miért is imádja ezt a nőt annyira, ha a nő nem más, mint egy dög. Tehát ebből az egy jelenetből kellett kiderülnie, hogy a nő is nagyon szereti a férfit, és ezért olyan haragos, ezért nem tud tovább lépni. Emiatt tudtam különválasztani őt a Született feleségek-beli karakteremtől, hiszen Kate nem egy egoista, beképzelt nő, mint Gabrielle, hanem azért van még itt, mert Henryt akarja megvédeni.
l Ha önnek is lennének ilyen vicces és különleges képességei, mire használná őket, ha nem kellene senkit sem megvédenie és irányítania?
– Ó, én biztos Tonyt kísérteném, ha meghalnék! [nevet] Mindig a közelében lennék, és mindent meghiúsítanék! Megmondtam neki, hogy nem léphet tovább, amíg én nem léptem tovább! Igazából nem tudom, mit tennék. Talán embereket ijesztgetnék. Imádok ijesztgetni. Sokszor elbújok az ajtó mögé, aztán előugrom, mikor a barátnőim megérkeznek, és halálra rémítem őket. Imádjuk ijesztgetni egymást. Szerintem a világ legmókásabb dolga megijeszteni valakit. Még egészen biztosan arra is használnám az erőmet, hogy mindenféle kísérteties hangokat adjak ki.
l Szerepelnie kellene egy horrorfilmben. Szereti az ijesztgetős filmeket?
– Nem, én a thrillereket szeretem. Nem igazán hoz lázba a sok vér és a kilógó belek, levágott kezek, mint amilyen a Fűrész. Az ilyen filmekért Tony rajong.
l Látta már a Született feleségek spanyol nyelvű változatát?
– Már hallottam róla, de még nem láttam. Még azt sem tudom, engem ki játszik, de hallottam, hogy megy már Argentínában, Venezuelában, Kolumbiában és most már Mexikóban is. Nagyon érdekes lehet, mert mindenhol a mi szövegkönyvünket használják.
l Sok szabadideje volt mostanság a forgatókönyvírók sztrájkja miatt. Mit csinált ezalatt?
– Feleség voltam, ellentétben azzal, amikor csak játszom a feleséget [nevet]. Tonyt ápolgattam, hogy végre meggyógyuljon egy sérülésből.
l Miként élte meg, hogy nemrég még filmet és tévésorozatot forgatott nap mint nap, azután egyszer csak semmi dolga nem volt? Mikor reggelenként felkelt, nem érezte úgy, hogy most valahol máshol kellene lennie?
– Igen, valahol máshol. Teljesen így éreztem. Nagyon szeretem a rutint, és imádok dolgozni. Hihetetlen munkamorálom van, és ezért szeretem annyira a filmezést, a tévét. Imádok mindent megcsinálni egyszerre, így számomra ez a leállás… Az egyetlen jó oldala volt, hogy teljesen kiélvezhettem a házasélet minden apró örömét. Valahol elfogadtam ezt az egészet, isteni jelnek vettem, hogy ő azt szeretné, ha mi most egy kicsit együtt lennénk. Különösen a karácsonyi ünnepek alatt volt nagyon kellemes, hogy nem kellett dolgozni, bár az is igaz, hogy túl sok ember maradt munka nélkül. Napi kapcsolatban voltam néhány operatőrrel, a fodrászommal, a sminkesemmel, néhány díszletezővel… Mi mostanra már egy nagy család lettünk, így sokat e-maileztünk, képeket küldözgettünk egymásnak és beszélgettünk: „Mi újság?” „Hát, velem nem sok.”
Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!