Fekete-fehér, igen-nem

De mennyi is az a „sok”? – mármint nem annak a négymillió állampolgárnak, aki tavaly februártól eleve ipso iure, azaz a jogszabálynál fogva vizit-, és kórházinapidíj-mentes. Hanem akiknek a 300 forintokat fizetniük kell? Maximum évi 18 ezer forintnyi. Már annak, aki 20 alkalommal felkereste háziorvosát, ugyanannyiszor ment el a szakorvosi rendelőbe, s húsz napot fekvőbetegként is eltöltött valamelyik kórház vagy klinika ágyikóján. Merthogy e bűvös 20-as után a vizitdíj és napidíj mindenkinek visszajár! Eleve így rendeltetett. Az „embereket” (régebben a „polgár” dívott) lenéző pártkampányguruknak lehet, hogy nem ugrott be a mondóka: „Azt mondják a hatalmasok, hogy akinek hat alma sok, annak ne legyen hatalma sok.”
S akkor vegyük a plakát szerinti harmadik igent. A felsőoktatási tandíjat. Amúgy éppen a momentán tandíjellenes Fidesz regnálásakor volt legtöbb a fizetős gólya: 2001-ben 47 215 főnek kellett szemeszterenként akár több százezer forintot is leperkálni – s esélyük sem volt átkerülni a másik térfélre, az állami, azaz adófizetői forintokból tanulókhoz, mégoly jó eredménynyel sem. A fer – azaz a fejlesztési részhozzájárulás, a 105 ezer forint – jó, legyen hát tandíj – ezt az átjátszást teszi lehetővé. Merthogy a jók ugye nem fizetnek, sőt… Egyébként a VH utána nézett, mennyi is az annyi, mondjuk a Műegyetemen. Mármint az, amit fizetnie kell annak, aki fél ponttal lemaradt az állami finaszírozású helyről. Az építő- és építész karon szemeszterenként 297 ezer forint, a gépészen, a közlekedésin, a TTK-n és a vegyész karon pont 300 ezer, a gazdaságin 225 ezer, a villamosmérnökin meg 246 ezer. Azaz, ha egy harmadéves vegyészhallgató nem hozná majdan a csúcsformáját, még mindig marad 195 ezer rupója! Félévente! Amúgy ez tényleg spórolás. Csakhogy nem „igennel” – hanem a „nemmel”…

(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!