Ennyit talán még Bill Gates sem adna...

– A mi számunkra mindig a feljelentéssel kezdődnek a zsarolási ügyek. Ám fehér hollónak számít, ha ez egybeesik a zsarolás kezdetével – kezdi Mihály Csaba rendőr őrnagy, a Nemzeti Nyomozó Iroda Különleges Ügyek Osztályának vezetője. – Többnyire maga a sértett vagy közeli hozzátartozója számol be arról, hogy fenyegetik, pénzt vagy mást követelnek tőle. A tapasztalatunk az, hogy ez rendszerint már csak akkor történik meg, amikor a növekvő nyomás mellett a többszöri fizetés után már nem tud teljesíteni, amikor már szinte mindenét elvették. Rendkívül ritka, hogy az első zsarolási mozzanatnál bevonják az ügybe a nyomozókat. Ilyenkor – lévén szó hivatalból üldözendő bűncselekményről – mi is beszállunk a történetbe. Ez nem egyszerű, ugyanis a sértettet magunk mellé kell állítanunk; ha ő nem hajlandó együttműködni, akkor hiába minden. De ha hajlandó, akkor általában meg tudja nevezni a zsarolóit, vagy a nyomukra vezető adatokat hozhat a tudomásunkra – mikor, hol találkoztak –, segíthet tanúkat találni, így a zsaroló azonosítása egyszerűbb. Ha az összes bizonyíték, például a korábbi beszélgetésekről a sértett által készített hangfelvétel is a kezünkben van, s nem is szükséges a leleplezéshez a tettenérés – amikor a sértett egy fizetés kapcsán találkozik a zsarolóval –, akkor egyszerűen elfoghatjuk a gyanúsítottat. A tettenérés ritkább és bonyolultabb; igazán csak akkor szükséges, ha még korábban nem fizetett az áldozat, azaz még csak „egymozzanatos” zsarolási kísérletről van szó. A vizsgálatnak visszatérő nehézsége: a megzsarolt ember rettenetesen fél; nem mer fellépni a zsarolóval szemben, a hatalmas lelki nyomás miatt nagyon nehezen tesz tanúvallomást.
S hogy mit történik a feljelentővel, akiről ilyenkor kiderülhet, hogy valamilyen pénzügyi szabálytalanságot, netán bűncselekményt követett el? Az őrnagy szerint az esetek zömében csak arról van szó, hogy valamiféle, a számukra csak a napvilágra kerülés veszélye miatt kínos stiklinek, félrelépésnek, szabálysértésnek vagy fizetésképtelenné válásuknak tulajdonítanak túl nagy jelentőséget. Tipikus eset az utóbbi: kölcsönt kérnek, uzsorára, kamatos kamatra kapnak, s ha nem tudnak már fizetni, akkor lép fel a „hitelező” zsarolóként, nemritkán úgy, hogy a csapat egyik fele védelmet ajánl, míg a másik fele fenyegetőzve a pénzt hajtja be – így az áldozat kétszeresen is fizet. Ilyen esetekben számíthatnak a nyomozók diszkréciójára. Ha bűncselekményt követtek el, akkor természetesen ellenük is vizsgálat indul.
– Különös ügyek a zsarolásiak, hiszen ahhoz, hogy megvalósuljon az ilyen bűncselekmény, már az is elég, hogy kísérletet tegyenek rá. S a kísérletet ugyanúgy büntetni rendeli a jog, mint a befejezett zsarolást – így Magyar György ügyvéd. – Mi is a zsarolás? A törvény szerint aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen vagy ne tegyen, illetőleg eltűrjön, és ezzel kárt is okoz, az elköveti ezt a bűntettet. Ezért alapesetben 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztés jár, minősített esetben pedig – ha az élet vagy a testi épség ellen irányul a súlyos fenyegetés, ha bűnszövetségben, illetve ha hivatalos személyként, hivatalos megbízásra vagy ennek színlelésével követik el – akkor már 2-8 év a büntetési tétele. Ezt a cselekményt a rabláshoz szokták viszonyítani, mivel mindkettő elsősorban a vagyoni jogok elleni erőszakos támadás. Ami a gyakorlatot illeti: általában nem befejezett zsarolási ügyek kerülnek a bíróság elé, hanem kísérletek, mert a lebukás miatt az már nem valósul meg, hogy a zsaroló hozzá is jut ahhoz, amit meg akart szerezni. Kísérlet az is, ha a kényszerítés nem volt sikeres, mert a megfenyegetett személy vagy nem teljesítette a követelést vagy csak eljátszotta, színlelte, hogy teljesíti. S akkor is kísérlet marad, ha a végén más okból nem következik be a kár, és nem éri hátrány a megzsaroltat; például ha köztisztviselőként valamilyen intézkedés meghozatalára kényszerítik, ő meg is hozza azt, de nem hajtják végre.
Voltak már zsaroló ügyfeleim – emlékezik a védő. – Három éve egy vidéki városban megtudta két ember, hogy egy másik társaság nagyobb pénzhez jutott, és ők is részesedni akartak a haszonból. Hozzájutottak a megzsarolt cég ügyfeleinek listájához és ennek átadása fejében 30 milliót követeltek. Egy éttermi találkozón közölték ezt a társaság két vezetőjével, majd megadtak egy másik helyet és időpontot, ahová őket autóval elkísérték – azaz korlátozták a szabad mozgásukat –, és kilátásba helyezték azt is: ha nem kapják meg a kért összeget, akkor a sértetteknek veréssel kell számolniuk. A megfenyegetettek úgy nyertek időt, hogy arra hivatkoztak, a pénzt össze kell szedniük, s közben feljelentést tettek a rendőrségen. A két zsaroló 3 év körüli büntetést kapott, mert a tényállást a bizonyítékok – köztük a telefonhívások – alátámasztották. Megzsaroltat nem képviseltem, de tanácsot már többeknek adtam. Mindig azt: rögtön forduljanak a nyomozó hatósághoz.
– A szó hétköznapi és lélektani értelmében a zsarolás része mindennapi életünknek; mindenki zsarol és mindenkit zsarolnak – fejtegeti Kó József szociológus, az Országos Kriminológiai Intézet kutatója. – Már a gyerek is azt mondja a testvérének: „Ha nem viszed le helyettem a szemetet, akkor elmondom anyunak, hogy videóztál tanulás helyett”… Később azután komolyra fordulhat a dolog. Ha valamilyen feltételhez, elváráshoz kötünk valami mást, akkor már tulajdonképpen zsarolunk. Emiatt elmosódhat a határ például a törvényes üzleti tárgyalás és a törvénytelen zsarolás között. Ülnek egy asztalnál ketten – egy önkormányzati tisztviselő és egy vállalkozó – s az utóbbi így szól: „Akkor készítem el tízmillió forintért a csatornát, ha megkapom mellé az óvoda renoválását is”. Ha szigorúan nézzük, ez zsarolás, ha engedékenyebben akkor csak üzleti alku. Ha az összes bűncselekményt tekintjük, akkor a zsarolás nem túl gyakori, évente általában ezer alatt marad, s az ezredforduló óta még csökkent is egyharmadával a felderített esetek száma. A kizsarolt összeg változó: általában 10-20 ezer és néhány millió forint közötti, ritkán elérheti a 20-30 milliót is. És követi az életfeltételek alakulását: az inflációval, az árak növekedésével és a gazdagodással arányosan nő. A 12,5 milliárdos összeg rendhagyóan magas. Hasonlóról a hazai, de még a külföldi kriminológia történetében sem tudok. Ekkora summát vérbeli bűnözők, akik ebből élnek, nem szoktak kérni, pláne nem kapni. A profik már csak azért sem túl mohók, mert akkor nagy a kísértés, hogy az áldozat másoktól kérjen védelmet vagy a rendőrséghez forduljon.
A zsarolásokról tudni kell: nagyon magas a latencia, a rejtve maradt esetek száma, ugyanis általában csak a két érintett, a zsaroló és a megzsarolt tud róla. A nemzetközi szakirodalom szerint körülbelül ugyanannyi eset maradhat rejtve, mint amennyire a feljelentés nyomán fény derül, de ez csak becsült adat. Az áldozatok általában azok, akiknek van pénzük vagy akik olyan pozícióban vannak, hogy előnyös helyzetbe segíthetik a zsarolót. S lényeges eleme az áldozattá válásnak, hogy őket politikai vagy ügynöki múltjukkal, korábbi üzleti stiklijeikkel, szexuális irányultságuk feltárásával sakkban lehessen tartani. Ha nem is követ el mindenki bűncselekményt, azért még lehet a múltjában olyasmi, amit szeretne titokban tartani. A sértett attól függően tesz feljelentést, hogy amivel zsarolták, az mennyire érinti őt – egy blöff is lehet veszélyes a karrierjére, s inkább fizet, ha már a gyanú árnyékát is szeretné elkerülni – és, hogy ki tudja-e fizetni a zsaroló által szabott „árat”. Nem tudok elképzelni akkora titkot, ami bárkinek a világon megérne 12,5 milliárd forintot. Legföljebb Bill Gates tudna szemrebbenés odaadni ennyit. De miért tenné, ha olcsóbban el lehet intézni az ügyet más módon?

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!