Kommentár

Keddtől már van amerikai republikánus elnökjelölt, s könnyen eldőlhetett volna a demokrata verseny is, amennyiben Obama nyer Ohióban vagy Texasban. Vagyis végre egy valóban nagy államban is, amelyek sorra begyűjtésével a küldöttvetélkedőben hátrányban lévő Clintonnak komoly érve van a jelöltállítást végső soron eldöntő „szuperdelegátusok” számára: míg vetélytársa betakarította a (novemberben rendszerint a republikánusokhoz húzó) kis államok küldötteinek többségét, addig Hillary győz a legnépesebb és sok elnökválasztási elektort biztosító államokban. Hogyne, a demokraták agyonbonyolított jelölőrendszere előnyben részesíti a kicsiket és Obama lelkes, szervezett hívei dominálták a nyílt szimpátiagyűléseket, az indián szóval caucusokat, viszont Clinton tarolt a hagyományos demokrata fellegvárakban. S bár egyelőre úgy tűnt, a valóban kiváló szónok fekete politikus képes hatni a nem demokrata szavazókra is, akik sok helyütt szintén beleszólhattak jelölésbe, az első komolyan esélyes nő „hozza” a párt bázisszavazóit. S ha április 22-én ő nyer (az Ohióhoz hasonló összetételű) Pennsylvaniában is, fel van adva a komoly lecke a pártelitnek: a formális küldöttszámot nézik, avagy újraértékelik a valós novemberi esélyeket.
Most ugyan úgy fest, az újdonság varázsa folytán Obama verné inkább McCaint, de vele, az újonccal többet is kockáztatnának a demokraták, s az a varázs is megkophat. Hillary tévéhirdetése árulkodóan hatásos volt e kedd előtt: kit szeretnének inkább, hogy vészhír esetén felvegye hajnali háromkor a Fehér Házban csengő telefont? Ez a veterán hős McCain esetében még nyomósabb, netán perdöntő érv lehet.
Kezdenek is aggódni a demokraták, hogy a mind ádázabb párharccal eljátszhatják őszi esélyüket, noha Bush kormányzása után az igazán nagynak mondható. Az utóbbi évtizedekben kétszer volt hasonló, a jelölő konvencióig eltartó párharc, 1976-ban a republikánusoknál Ford és Reagan között, 1980-ban a demokratáknál Carter és Teddy Kennedy között, s mindkét esetben a párt ráfizetett (nem szólva 1968-ról, amikor a demokrata konvención szó szerint közelharcot vívtak Humphrey alelnök és McCarthy szenátor hívei, hogy novemberben Nixon nevető harmadikként jusson a Fehér Házba). Most az a veszély, hogy végül vagy a feketék sértődnek meg és lazsálják le az elnökválasztást, vagy a nők jó része, s egy demokrata jelölt egyik nagy csoport nélkül sem győzhet. Hillary alighanem ezért említette meg a héten kétszer is, hogy nem bánná Obama – alelnökjelöltségét.
E párost, bármelyik változatában imádnák a mindkettőért rajongó demokraták, de ők egyre kevésbé bírják egymást, s a küzdelem elfajulása végzetes lehet. Ezért jelenthet talán kiutat a két megbüntetett, a küldöttállítástól eltiltott, viszont a párt őszi sikeréhez nélkülözhetetlen nagy állam, Florida és Michigan előválasztásának megismétlése. Ez veszélyeztetheti Obama csekély küldöttelőnyét, viszont tisztázhatná a valóságos erőviszonyokat, s akként a reális novemberi esélyeket. Ha Clinton megint nyer e két helyen (januárban győzött, de senki sem kampányolhatott a büntetés folytán), akkor nehéz lesz megtagadni tőle a „páros” első helyét. 

A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!